Épületek/Örökség

Úgy maradt… Miskolc régi büszkesége: a Korona szálló

1/27

Adler Károly homlokzati rajza, 1896, forrás: Wikipedia

?>
Adler Károly homlokzati rajza, 1896, forrás: Wikipedia
?>
Erzsébet tér háttérben a Korona szállóval. Korabeli képeslap, forrás: Wikipedia
?>
A Korona szálló sörözője, 1930-as évek. Forrás: Fortepan, adományozó: Hanser Mária
?>
Az Erzsébet tér az Avasról nézve, háttérben a Széchenyi utcán a Korona szálló. 1955. Forrás: Fortepan, adományozó: Pálfi Balázs
?>
A szálló az 1940-es években. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
A szálló belső kertje, 1940-es évek. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Az étterem előcsarnoka, 1941. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Az étterem, 1941. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Az Avas szálló az 1960-as években. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Fehér terem az Avas szállóban, 1960-as évek. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Az Avas szálló belső tere az 1960-as években. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Miskolc főutcájának szállodái egy korabeli képeslapon, 1899. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
A Korona szálló, előterében az Erzsébet térrel, 1901. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
A Korona szálló homlokzata korabeli képeslapon, 1902. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
A Korona szálló a Széchenyi utcában, 1920-as évek. Forrás: www.kitervezte.hu
?>
Az Erzsébet tér a háttérben a Korona / Avas Szálló  romos épületével 2017-ben. Fotó: Balogh Attila
?>
A romos homlokzat. Fotó: Balogh Attila, 2017
?>
A romos homlokzat. Fotó: Balogh Attila, 2017
?>
A romos homlokzat. Fotó: Balogh Attila, 2017
?>
A szálló a városképben. Fotó: Balogh Attila, 2017
?>
Homlokzati részlet 2017-ben. Fotó: Balogh Attila
?>
A homlokzat a 2020-ban elhelyezett molinóval. Fotó: Balogh Attila
?>
A szálloda belső udvara 2014-ben. Fotó: Balogh Attila
?>
A belső udvari homlokzat. Fotó: Balogh Attila, 2014
?>
A belső udvari homlokzat. Fotó: Balogh Attila
?>
A belső udvari homlokzat. Fotó: Balogh Attila
?>
A belső udvari homlokzat. Fotó: Balogh Attila
1/27

Adler Károly homlokzati rajza, 1896, forrás: Wikipedia

Úgy maradt… Miskolc régi büszkesége: a Korona szálló
Épületek/Örökség

Úgy maradt… Miskolc régi büszkesége: a Korona szálló

2020.07.12. 09:25

Cikkinfó

Szerzők:
Bán Dávid

Földrajzi hely:
Miskolc, Magyarország

Építészek, alkotók:
Adler Károly, Szunyogh László

Vélemények:
1

Dosszié:

Egy évszázaddal ezelőtt báli forgatag, majd mozilátogatók százezrei lepték el rendszeresen a miskolci Korona – későbbi Avas – szálló dísztermét. Kényelmes szobái bő három évtizede nem fogadnak vendégeket; mára az egész épület funkcióját vesztette és jobb sorsára vár. Az Úgy maradt… sorozatunkban ezúttal Miskolcra látogatunk. Bán Dávid írása.

„A város idegenforgalmának fellendítésében érdemei igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fenn" – írta a Magyarság című folyóirat közel egy évszázaddal ezelőtt a Miskolc főutcáján álló Koronáról, amit a későbbi nemzedékek, bezárásig már csak Avas szállóként ismertek. Pedig a 20. század első felében igencsak virágzott a vendéglátás a mára csak inkább ipari múltjáról ismert északkelet magyarországi városban, amely a második világháborúig komoly kereskedelmi központ is volt az észak-déli és kelet-nyugati útvonalak metszéspontján.

A szálló az 1940-es években. Forrás: www.kitervezte.hu
5/27
A szálló az 1940-es években. Forrás: www.kitervezte.hu

Miskolc kereskedőváros szerepe a közigazgatási, bírósági és egyéb igazgatási funkciókkal együtt leginkább az 1920-as trianoni békeszerződés után, Kassa elcsatolásával erősödött meg. Főutcáján, ha nem is egymást érték, de a mai állapothoz képest meglepően nagy számban üzemeltek különböző színvonalú szállodák, éttermek, a 19. század második felében kiadott, a kávéforgalmazást lényegében korlátlanul lehetővé tevő szabályrendelet hatására pedig sorra nyíltak a kávéházak. A Széchényi utcán egymás után sorakozott a Grand Hotel (korábbi Három rózsa), a Budapest Szálloda, a Lloyd (későbbi Royal), a máig egyetlenként megmaradt Pannonia és a komoly eleganciára törekvő Korona. A mai utcakép számos változáson ment keresztül az elmúlt évszázadban, de a legtöbb karakteres épülete ilyen-olyan állapodban azért megmaradt. Így a Korona (későbbi Avas) szálló is, amelynek sorsa azonban bő három évtizede a teljes bizonytalanság. 

A Szinva patak vonalát követve, a parthoz közel kanyarog a város főutcájának tartott Széchenyi utca. A mai városszerkezet legfontosabb, nyugat-keleti tengelyét alkotó utca mindig is kiemelt jelentőséggel bírt, természetes módon követte le Bükkből a Sajó folyóba siető Szinvát, amely ütőere lett a térség fejlődésének. A hegyből a síkság felé áramló, időnként nagy lendületet vevő patak mentén épültek ki a mai Miskolc korabeli ipari létesítményei, üveghuták, mész- és faszénégetők, a kisebb, vagy éppen hatalmassá nőtt kohászüzemek sora Diósgyőrig, majd a sor a mai belváros területén a vízimalmokkal zárult. A 11. században még erőteljesen falusias képet nyújtó település legfőbb utcácskája már akkor is a Szinva hullámvonalát követte, majd a 13-14. századtól már határozottabban kirajzolódott a tengelyre felfűzött településszerkezet.

A patak ereje kellő energiát adott a malmoknak, amelyek körül lassan kezdett kirajzolódni a település központja, de ez az erő a nagy esőzések idején, a Bükk felől hatalmas lendületet véve megsokszorozódott és a ma oly csordogálónak tűnő patak többször jelentős pusztítást okozott. A legnagyobb csapást az 1878 augusztusi, máig is a „nagy árvíznek" nevezett árhullám okozta, amely során a város súlyos veszteségeket szenvedett mind emberéletben, mind épületállományban egyaránt. A csapás azonban egyben új lehetőséget, lendületet adott a fejlődő városnak, hiszen a korábbi egyszintes, különálló épületek alkotta falusias hangulatú belváros a következő évtizedek helyreállításai során vált igazi várossá.

Adler Károly homlokzati rajza, 1896, forrás: Wikipedia
1/27
Adler Károly homlokzati rajza, 1896, forrás: Wikipedia

Az 1878-as árvíz hatalmas pusztításáért a természet ereje mellett a patakra települt malmokat okolták, hiszen a kerekek forgatásához szükséges optimális energia elérése érdekében a vízfolyást több helyen malomgátakkal szűkítették le, de a vízre telepített ólak, istállók és a felgyülemlett szeméthalmok mind hozzájárultak a nagyfokú romboláshoz. Az újjáépítéshez Adler Károly városi főmérnök készített rendezési tervet, amelyben a Széchenyi utca a meglévő vonalvezetésére alapozva rajzolta fel egy polgári belváros képét, rajta a máig meghatározó már meglévő, vagy csak az árvíz után felhúzott épülettel.

Ekkor épült meg, szintén Adler Károly tervei alapján, az eredeti arcából a mai, levitézlett állapotában is még sokat megőrző Korona szálló új épülete. A Városházához közeli, kiemelt jelentőségű telken előtte már több évszázadon keresztül vendéglátóhely működhetett, így a pompás szálloda nem volt előzmény nélküli. A várostörténeti kutatások alapján Dobrossy István dolgozta fel részletesen Miskolc vendéglátó- és szálláshelyeinek színes múltját. Tanulmányában részletesen ír a Korona szálló múltjáról és előzményeiről is. Ebből kiderül, hogy feltételezhetően legkorábban már az 1650-es években szabad kocsma és fogadó állhatott itt, amely 1755-ben a diósgyőri koronauradalom tulajdonába került. Sokat nem lehet tudni az akkori méretről, berendezésről és működésről, de annyi bizonyos lehetett, hogy az épület kívülről jól látható cégérrel rendelkezett. 1798-ban az épületet Klier Vencel tervei alapján átépítették, majd 1833-ban jelentősen kibővítették, homlokzata a korábbi 27 méteresről 40 méteresre nőtt. Az épületben az ivó mellett kávéházat is nyitottak, ekkor már konyhája is jelentős volt, nagytermében pedig számos, országosan is ismert színtársulat lépett fel. Tíz évvel később egy tűzvész komoly károkat okozott az épületben, de a rekonstrukció csak újabb évtized után készült el, amikor már a Koronához címzett uradalmi szálló és kávéház jelentős szerepet játszott a városi polgárság életében.

Erzsébet tér háttérben a Korona szállóval. Korabeli képeslap, forrás: Wikipedia
2/27
Erzsébet tér háttérben a Korona szállóval. Korabeli képeslap, forrás: Wikipedia

Az Erzsébet tér a háttérben a Korona / Avas Szálló  romos épületével 2017-ben. Fotó: Balogh Attila
16/27
Az Erzsébet tér a háttérben a Korona / Avas Szálló romos épületével 2017-ben. Fotó: Balogh Attila

1893-ban az épületet teljesen lebontották és helyére építette meg Adler Károly a ma is látható, háromszintes, hosszú ideig a város legreprezentatívabb épületének számító szállodaépületet. Az építési munkák és a berendezés legnagyobb részét helyi vállalkozók és mesterek végezték és az első kapavágástól az ünnepélyes átadásig mindösszesen háromnegyed év telt el. 

Nem az 1894-ben átadott Korona volt az egyetlen magas színvonalú, minőségi szálloda a Széchenyi utcában, de több étterme, kávéháza, kerthelyisége mellett pompás bálterme is idecsábította a mulatni vágyó helybélieket is, rendezvényei a „közízlést is befolyásoló színfoltjai" voltak a városnak. A Miskolczi Kalauz 1910-ben már ekképpen hirdeti a Koronát: „A legszebb helyen fekszik és első rendű jellegű. A villamos vasút megállóhelye és a kiskocsi állomás. Böczögő J. vendéglős tulajdona, összesen 40 szobája van, saját kávéháza, I—II. oszt. étterme, nyáron külön étterme. Emeleti részén a város legnagyobb tánczterme." A helyi leírásokban sokat szereplő épület valóban a város kiemelt intézményévé vált, szobái elegánsak, kényelmesek, tágasak voltak – „szinte termeknek is beillettek volna" – írja Vaszary Gábor „roadmovie" jellegű, Kislány a láthatáron című könyvében, amikor az országot az 1930-as években körbeautózó főhőse itt vesz ki szobát Miskolcon –, a bevezetőben is említett híres konyhája pedig gyűjtőhelye lett „úgy az intelligenciának, mint a polgárságnak"

A Korona szálló homlokzata korabeli képeslapon, 1902. Forrás: www.kitervezte.hu
14/27
A Korona szálló homlokzata korabeli képeslapon, 1902. Forrás: www.kitervezte.hu

A romos homlokzat. Fotó: Balogh Attila, 2017
19/27
A romos homlokzat. Fotó: Balogh Attila, 2017

A városban már két szállodát is üzemeltető Böczögő József bicskája azonban beletört a Korona elhúzódó felújítási munkálataiba az 1930-as években és az évized végén csődöt jelentett, a bérleti jogot kénytelen volt átadni, csalódásában a várost is elhagyta. Új üzemeltetőik sem tudták sokáig megfelelően működtetni a szállodát, hiszen néhány év múlva kitört a háború, majd 1948-ban az épületet államosították.

A Koronából eleinte Kossuth lett, utcai frontján Népbüfé nyílt, amely aktívan vett részt a város üzemi étkeztetésében, később a korban modernnek számító grillbüfé várta itt vendégeit. A kávéház Jereván névvel élt tovább, színpadón az 1950-es években minden vasárnap éjszaka Mimi Blanche énekművésznő, Braun Gyula és Magyar Kornél duója szórakoztatta a vendégeket este tíztől hajnali négyig. A Kossuth, majd 1953-tól már Avas névre hallgató szálloda szobái ismét megnyitottak, de 1987-ben bezártak. Az udvaron nyaranta népszínházi előadásokat rendeztek, de a díszítő elemek – pálma, szökőkút – ekkorra már eltűntek.

A bálterem, annak rendje és módja szerint moziteremmé alakult. Fénykorát a hatvanas-hetvenes években élte, amikor a napi hat-hét vetítéssel évente akár százezer nézőt is a vászna elé csábított. A miskolciak számára ez volt „A mozi", noha a városban legalább még nyolc állandó, 35 mm-es filmet is lejátszani képes vetítőhely üzemelt – nem is az Avas szállóban levő Kossuth volt a legnagyobb befogadóképességű –, rendszeresen tartottak népszerű filmfesztiválokat is. A rendszerváltást követő nagy mozibezárási hullámot egy ideig túlélte a Kossuth, de sokat vesztett kezdeti jelentőségéből. A premier filmek egy kicsit megkésve jutottak el ide, igaz a helyárak igencsak olcsók voltak. A kisteremben működő művészfilm klub még sokáig megtelt egyetemistákkal, a nagyterem is némi rekonstrukción átesve próbált egyfajta multiplex hangulatot csempészni a megkopott szépségű falak közé. Az újonnan felépült plázában megnyílt igazi, nyolctermes multiplex diktálta versenyt azonban már nem tudta túlélni a Kossuth és 2008-ban bezárt, ezzel lényegében meg is szűnt a városban a hagyományos mozik világa.

A szálló belső kertje, 1940-es évek. Forrás: www.kitervezte.hu
6/27
A szálló belső kertje, 1940-es évek. Forrás: www.kitervezte.hu

A szálloda belső udvara 2014-ben. Fotó: Balogh Attila
23/27
A szálloda belső udvara 2014-ben. Fotó: Balogh Attila

Az Avas szálló, akárcsak Pécstől Debrecenig több hasonló vidéki, belvárosi sorstársa a rendszerváltás után nagyon hamar privatizációra került. Viszont az 1990-es évek elején még mindenki tanulta a piacgazdaság buktatóit, így sem a korai hazai befektetők, sem az önkormányzatok nem voltak kellőképpen felkészülve az ekkora volumenű ügyletekre, beruházásokra és azok szabályozására. Kevesen mérték fel, hogy egy ilyen szálloda megújítása és üzemeltetése mekkora tőkebefektetéssel jár, így jóformán csak a külföldi, erős hálózatok tudtak sikeres privatizációkat végrehajtani az országban, de a miskolci Avasra nem akadt ilyen érdeklődő. A másik oldalról pedig, a frissen épülő demokráciában az önkormányzatok sem voltak megfelelően felkészülve az ilyen műveletekre, nem alakultak ki a fékek és ellenőrző rendszerek, nem volt megfelelő a számonkérhetőség.

Az Avas szálló új tulajdonosa, a Multicasa Consulting Kft. is komoly, de szinte behajthatatlan tervekkel állt elő az 1990-es évek második felében. Az ezredfordulóra megújult szállodát ígért, majd a várossal való folyamatos perlekedés és csőd lett belőle, így 2015-ben felszámolás indult a cég és ingatlanvagyona ellen. A ház idő közben műemléki védettséget kapott, ugyanakkor a vállalkozó is elkezdte az építkezést, ami hamar elakadt, végül a felszámolás során a városi önkormányzat áron alul meg tudta szerezni az épület.

A városnak szüksége van az Avas szálló épületére, de nem eredeti funkciójában – mondja kérdésemre Szunyogh László, Miskolc főépítésze. A korabeli Korona a város életében fontos szerepet játszik, de az eszmei mellett műemléki értéke szerény, kialakítása pedig alkalmatlan, hogy ésszerű anyagi ráfordítással egy korszerű szálloda létesüljön a falai között. A műemléki felújítás költségessége és kötöttsége is gátolja a befektetési kedvet, ezért a város kezdeményezte, hogy a készülő értéktárba ne az épület egésze, csak annak valóban kiemelt esztétikai minőséget képviselő részei: a főhomlokzat, a díszlépcső, a bálterem és a fehér terem kerüljön bele. Ezzel a jövőbeli befektetők nagyobb szabadságot élvezhetnének.

A belső udvari homlokzat. Fotó: Balogh Attila
27/27
A belső udvari homlokzat. Fotó: Balogh Attila

Érdeklődőkben nincs hiány – teszi hozzá Szunyogh László –, de ők leginkább irodalétesítményben gondolkoznak, amihez szükség lenne az említett műemléki lazításra. Ugyanakkor szálláshelybővítésre is lenne igény, mivel a város előkelő helyen áll a hazai turizmusban a vendégéjszakák számának tekintetében, nagyobb fesztiválok idején például kifejezetten nehéz üres szobát találni, de a város és környéke egyre népszerűbb úti cél a családok számára is. Ezzel tisztában van a város vezetése és a fejlesztési tervekben szerepel a belváros szomszédságában elterülő, különleges adottságú, mára többnyire elhanyagolt állapotba került Avas aktívabb bevonása a város vérkeringésébe. A terület mai fő problémája az oda való feljutás megoldatlansága és az állandó jelenlét hiánya.

Szunyogh szerint ezen segítene egy olyan komplex terv, aminek a középpontjában egy különleges panorámát nyújtó szálloda létesítése lenne a domb tetején, amihez siklóvasút vezetne a belvárosból. Az így megszülető turisztikai létesítmény néhány perc alatt megközelíthető lenne a belvárosból, ugyanakkor nem okozna többletterhelést az autóforgalom számára, hiszen hátulról, a mostani lakótelep felől kényelmesen elérhető lehetne kocsival, busszal.  

A belváros közepén, a számos rendezvénynek, így például az országosan ismert Kocsonyafesztiválnak is helyt adó impozáns Erzsébet térre néző kihalt szellemház, a valaha volt Korona szálló februárban ideiglenes „homlokzatot", az épület eredeti állapotát bemutató grafikus molinót kapott. Ez ugyan jól takarja a mögötte húzódó kihaltságot, az üres ablakhelyeket, de remélhetőleg az ideiglenesség helyére hamarosan új funkció lép be és a miskolci belváros visszakapja egy régi, szeretett épületét.

 

Bán Dávid

Vélemények (1)
Szunyogh
2020.07.12.
20:31

Köszönöm a cikket Bán Dávidnak, s azon túlmenően köszönöm a korrekt, tényleg alaposan utánanézett tényeken alapuló tájékoztatást, s a pozitív, én általam szeretettelinek is érzett hangvételt. Miskolciként is jó volt olvasni, bizonyítja ezt, hogy a város egyik legendás, már nyugállományban lévő vendéglátósa, akinek természetesen erős személyes kötődése van az Avas Szálló épületéhez (is), azonnal fölhívott, hogy jó volt újra olvasni az egyébként számára természetesen ismert történeti adatokat. Ugyanakkor arról is győzködött, hogy higgyem el, az értékesebbként fölsorolt termeket sem érdemes megtartani, mert emlékszik, hogy már az 1960-as években is olyan salétromosak voltak az emeleti (?) szobák falai is, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Ismerve és elismerve az épület kultúr-, várostörténeti és építészeti értékeit, tartom, hogy a cikkben fölsorolt négy elem az igazán érték. S már csak azért is erre kellene koncentrálni, mert a való élet is azt mutatja, hogy a tönkrement, kevésbé értékes romos részekhez való ragaszkodás inkább elriasztja a befektetőket, s ha sokat várunk, már az a 4 sem lesz vonzó. Annyiban árnyalnám továbbá a szerző által számba adottakat, hogy eredeti funkciójában is szívesen látnánk az épületet, csak ilyen célra szinte nem érdeklődik utána senki, ennek okai a cikkben kifejtve. S ha már itt nem lehet/lesz az Avas, akkor vigyük föl az Avasra, s így az Avassal helyzetbe hozhatjuk az Avast is. ???? S még egy apróság, tényleg az, elnézést, csak a pontosság kedvéért. Miskolc már Trianon előtt „följött”, annyira, hogy pl. a lakosságszáma akkor majd’ 80 ezer fő volt, míg a veretes történelmi szerepet betöltő Kassáé csak 50 ezer. De az országban betöltött szerepére természetesen ráerősített Trianon, s még inkább a szocialista iparosítás. Ennek okai, illetve folyamata külön cikket érdemelnének. No, nem azért, mert talán egy kissé Miskolc is „úgy maradt”, mert hiszünk benne, hogy a város is, a szálló is tovább lép. Mondhatnánk, hogy szinte jelképes Miskolcon a szálló jelenlegi állapota, de valahogy minden nagyvárosunk így járt, Pécsett a Nádor, Szegeden a Kass. S ha már Vaszary Gábor, hagy idézzek én is tőle, amit szintén a Korona Szálló kapcsán írt (így , nagybetűvel): „MISKOLC NEKEM NAGYON TETSZETT” Ki is fejti, hogy miért is: „A másik örvendetes megfigyelésem a vidéki nőknek melle volt. Na hiszen, a pestieknek is van, de valahogy észre se veszi az ember, csakis kövér nőknél (de azoknak meg egyebük sincs) míg itt vidéken nem tartják szégyennek, hogy eltüntessék.” Ja, de lehet, hogy inkább a taxik tetszettek neki: „Itt vannak például a miskolci taxik. Magánautóknak nézné őket az ember. Pest szégyellheti magát a rozoga taxijai miatt.” Szunyogh László - főépítész

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

A MARRIOTT SZÁLLÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:04
00:06:01

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Épületek/Örökség

AZ ÓBUDAI FALUHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:02
00:04:54

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk