Nézőpontok/Kritika

Milánó Zsolnay-negyede, a MUDEC

2015.06.08. 11:00

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Milánó, Olaszország

Építészek, alkotók:
David Chipperfield

Április végén csak ideiglenesen, az Expo idejére nyithatta meg kapuit Milánó egyik rehabilitált régi iparterületének legújabb intézménye, a Museo delle Culture. Tervezője, David Chipperfield röviddel az átadás előtt élesen bírálta az elkészült épületet. Mizsei Anett bemutatója.

A rosszul illesztett és egyébként is gyenge minőségű padlóburkolat mérgesítette el a helyzetet az építész és a beruházó lombard főváros tanácsa között. Chipperfield szerint a múzeumépület ebben a formában "tizenöt évi munka szánalmas végeredménye", míg Filippo del Corno városi tanácsos szerint az adófizetők pénzének érdekében, az irodával egyeztetett módon változtatták meg a tervezett kőburkolatot. A sajtóhírekkel ellentétben az építész oldalán  az áll, nem határolódott el a projekttől, de ragaszkodik ahhoz, hogy Milánó város tanácsa vegye komolyan a kialakult helyzetet és javítsa ki a hibákat. Erre jövő év elejéig sor is kerülhet, de Milánóban járva az Expo ideje alatt látogatható épületre is érdemes egy délutánt rászánni. Könnyen elérhető: Tortona városrész Milánó délnyugati részén fekszik, és egy sugárút köti össze a Zaha Hadid, Arata Isozaki és Daniel Liebeskind által beépített, fejlődő negyeddel. Az egykori rozsdaövezetet ma kézművesek, designerek boltjai népesítik be, de nagyobb irodák is ide helyezték székhelyüket.

A Museo delle Culture tervei az 1990-es évekig nyúlnak vissza. Ekkor kezdték a környező ipari műemlékeket kreatív és közösségi célokra újrahasznosítani, s ebben a társadalmi-gazdasági környezetben fogalmazódott meg az igény a múzeum létesítésére is. A projekt előkészítése azonban elhúzódott, így az eredeti tervezési programot is módosították, hozzáigazították az időközben alaposan megváltozott igényekhez. Ennek köszönhetően vált a múzeum azzá az interkulturális irányban elhivatott intézménnyé, ami ma fogadja az ide érkezőt, s amit az építészetének is tükröznie kellett.

A MUDEC az ipartelep egyik belső udvarából nyílik, és jellemzően befelé építkező ház: a homlokzattal igen óvatosan bánt a tervező. Fémlemez és üveg kombinációja jelenik meg, és elsősorban az előcsarnok üvegfala árulkodik az új beépítésről. Modernista alapokon nyugszik az épület – szó szerint. A földszinti fogadótér reprezentatív oszlopcsarnoka, színezése és nyersbeton, kazettás mennyezete az olasz design racionalista vonalát idézi, de eszünkbe juttathat akár olyan örökzöldeket is, mint Breuer Whitney Museum-a.

Ezen a szinten található a kötelező múzeumi kisbolt és étterem is. Előbbi – a megszokottól eltérően – jellemzően könyvesboltként működik, kevés, magas minőségű iparművészeti tárggyal kiegészülve. Utóbbi – az étterem – elhelyezkedését és belsőépítészetét tekintve is eltávolodik az előcsarnoktól, és világosabb térként, fehér pengefalakkal és rajtuk futó növényekkel sokkal inkább a mai városi igényeknek megfelelően a "zöld", "biobüfé" hangulatot hozza. A földszint alapterületének körülbelül a felét foglalják el a közönségforgalmi területek. A fogadótér hátfala mögött rejtőzik az üzemeltetés: a műtárgyraktár, a restaurátorműhelyek és az archívumok. Az előcsarnok szimmetriáját finoman sértve az étterem és a bejárat közé ékelődik be az egész házon végigfutó lépcsőházi tömb.

A fő közlekedési út az első emeletre azonban nem ez. A bejárat tengelyében reprezentatív lépcsősor vezet fel az első emeletre, az úgynevezett Agórába. Építészeti értelemben ez a tér a MUDEC lelke: a központ, ahonnan a főbb kiállítóterek elérhetők. Elsősorban a kontraszthatásra épített itt Chipperfield: a földszint szögletesebb, sötétebb tónusú, tompított megvilágítású csarnoka után egy több szint magas térben, amorf kontúrok és a teret fénnyel elárasztó üvegfalak közt teljesen másik szférában érezhetjük magunkat.

Az egykarú, vonalszerűen beékelődő lépcső fekete mellvédfala teremt kapcsolatot a földszinttel, míg lentről felnézve a kéken derengő fény árulkodik a váltásról. A felhőszerű héj négy ponton felszakad: itt megkerülhető a szerkezet, és mögötte nyílnak a tematikus kiállítások. Ez az átmeneti tér – a tárlatok előszobája – szintézise az előcsarnoknak és az Agórának: szigor és játékosság keveredik az élénken színezett falak és az üvegszerkezet hátuljába rejtett vitrinek közt. Innét nyílik a legfelső szint luxuséttermének elérésére szolgáló vertikális közlekedő is. Az etnográfiai és antropológiai témájú kiállításokon mintegy hétezer tárgyat mutatnak be Milánó város gyűjteményeiből.

Padlóburkolat ide vagy oda, egy biztos: Milánó újabb kulturális úticéllal gazdagodott. A beruházás hosszú távban gondolkodó, valóban a következő generációknak is épít(kez)ő megbízói hozzáállásról tanúskodik. A külső- és iparterületek rehabilitációja nyilvánvalóan kulcskérdés a városvezetés számára, és e törekvéseknek alighanem az idei Expo is új lendületet ad. A Museo delle Culture tehát sikeresen illeszkedik abba a jövőképbe, amit a városszerte felbukkanó fejlesztések Milánó számára vázolnak.

Mizsei Anett

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk