Helyek

Egyre kevesebb fa a városokban: az intézményesített fanyűvés ábécéje

1/14

Utcakép az OTSz előtt

?>
Utcakép az OTSz előtt
?>
Utcakép a 2008 óta érvényben lévő OTSz szerint
?>
Utcakép, ha az OTSz úgy változik, ahogy a tűzoltók szeretnék
?>
Közmű védőtávolságok a Hollán Ernő utcában. Tessék mondani, hol legyen a fa? (forrás: Lépték-Terv Tájépítész Iroda)
?>
Közmű Alagút Folyosó fás utcával
?>
Közmű spagetti fátlan utcával
?>
Parkolófásítás az OTÉK szerint - ideális esetben
?>
Parkolófásítás az OTÉK szerint - így is szabályos
?>
Parkolófásítás az OTÉK szerint - így is szabályos
?>
Utcarészlet berendezési sávval és faveremráccsal (a felszívási zóna ábrázolásával)
?>
Utcarészlet zöldsávval (a felszívási zóna ábrázolásával)
?>
Pécs, Széchenyi tér látványterve (forrás: s73)
?>
A gyulai Kossuth tér (forrás: Pandapont Stúdió, fotó: Glázer Attila)
?>
1/14

Utcakép az OTSz előtt

Egyre kevesebb fa a városokban: az intézményesített fanyűvés ábécéje
Helyek

Egyre kevesebb fa a városokban: az intézményesített fanyűvés ábécéje

2011.09.09. 13:22

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Vélemények:
56

A nagyvárosi embernek zöld-éhsége van. Mindezt leginkább úgy kompenzálja, hogy amikor csak teheti, kimenekül a városból. A menekülés könnyű testi sértés kategóriájába tartozó (szolidabb) formája a modernkori tömegturizmus. De van ennél durvább erőszaktevés is, ami nyolc napon túl gyógyuló: az agglomerálódás és az ingázás kialakulása, erősödése. Egy város növényzet, zöld tömeg, zöldfelület nélkül emberidegen, élhetetlen. Kézenfekvő lenne tehát, hogy azokban a korszakokban, amikor egy-egy településnek módja nyílik arra, hogy közterületeit, szabadtereit megújítsa, a fákra is nagyobb gondot fordítson. Bardóczi Sándor írása.

A nagyvárosi embernek zöld-éhsége van. Mindezt leginkább úgy kompenzálja, hogy amikor csak teheti, kimenekül a városból. A menekülés könnyű testi sértés kategóriájába tartozó (szolidabb) formája a modernkori tömegturizmus. De van ennél durvább erőszaktevés is, ami nyolc napon túl gyógyuló: az agglomerálódás és az ingázás kialakulása, erősödése. Egy város növényzet, zöld tömeg, zöldfelület nélkül emberidegen, élhetetlen. Kézenfekvő lenne tehát, hogy azokban a korszakokban, amikor egy-egy településnek módja nyílik arra, hogy közterületeit, szabadtereit megújítsa, a fákra is nagyobb gondot fordítson.

Lenne. Ám a hazánkban 2007 óta tartó időszakban, amióta az uniós manna elkezdett a településeink ölébe hullani és megindultak az első kiemelt projektek, majd az ezt követő funkcióbővítő városrehabilitációk és a vidékfejlesztési projektek, ez a szempont fokozatosan hátrébb sorolódott. A megvalósulás pillanatában pedig már annyira hátra került, hogy szemüveg nélkül nem is látni. Fátlan, kietlen, sok esetben alacsony építészeti minőségű „pusztaságok", dézsás növénykék, első évben kipusztuló, vézna husángok, gyorsan kiszáradó, kitaposott, gondozatlan talajtakarók és gyepfelületek, fátlan, letarolt utcák fémjelzik a településeken végigsöprő „fejlődést" sok helyütt. Ezek általában nem kerülnek a címlapokra, pedig ezekből van több. A címlapokat a látványtervek és a sikerült projektek foglalják el, ahol a tervezői, hatósági, települési szakmai irányítási, kivitelezői, beruházói, fenntartói univerzumok szerencsés együttállása egy pillanatra lehetővé teszi, hogy valami vállalható dolog szülessen. Ám ezekből van a kevesebb.

A fejlesztésekben részt vevő tervezők közül – ha az ember leitatja őket –  többen megvallják, hogy ma Magyarországon kizárólag abban az esetben születhet vállalható végeredmény, ha a terv egyes jogszabályokat kijátszva, szakhatóságok és üzemeltetők baráti félrenézése mellett, politikai hátszéllel, (fél)illegálisan valósul meg, és a pályáztatás, közbeszerzés közelébe sem kerül. Ám a fenntartáson akkor is elbukik. Miért van ez így? Az alábbiakban megpróbáltuk a fátlanság tíz fő okát felderíteni.

1. Lánglovagok és tűzvédelem
Talán meglepő, de a tűzvédelmi előírások az egyik legkomolyabb korlátozói a közterületi zöldfelületeknek: a tűzoltókat a tájépítész tervezők az egyik legnagyobb fanyűvő szakhatóságként tartják számon. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzat 2008-as változata középmagas és magas házak esetében a homlokzatok előtt már csak úgy enged meg fasort telepíteni, hogy a telepítendő fák minimum 15 m-es távolságban állnak egymástól. Ezek mellett a szabályzat a homlokzattól konkrét távolságra és szélességben követel meg teherbíró (ennél fogva vízzáró beton alépítménnyel rendelkező) felvonulási utakat és kitalpaló helyeket, amelyek a zöldfelületek telepíthetőségét szintén korlátozzák. Ha a szabályzat érvényben lett volna például a palotanegyedi Reviczky Gyula utca vagy Ötpacsirta utca rendezésekor, akkor az a fasor, aminek ma minden belvárosi ember a csodájára jár, nem jöhetett volna létre. Mindez még hagyján: mióta a településrendezés egy minisztériumba (BM) került a katasztrófavédelemmel, a tűzoltók vérszemet kaptak: az OTSZ módosítása kapcsán vannak olyan elképzelések, miszerint a tűzátterjedés jobb gátlása miatt megtiltanák, hogy fa létesülhessen épülettől 15 m-es távolságra.

 

Utcakép az OTSz előtt
1/14
Utcakép az OTSz előtt

Utcakép a 2008 óta érvényben lévő OTSz szerint
2/14
Utcakép a 2008 óta érvényben lévő OTSz szerint

Utcakép, ha az OTSz úgy változik, ahogy a tűzoltók szeretnék
3/14
Utcakép, ha az OTSz úgy változik, ahogy a tűzoltók szeretnék

 

 

Képzeljünk el egy átlagos lakóutcát, ahol a kétoldali beépítés között alig 12 m szélesen fut a közterület. Ide fát ültetni, ha ez a szélsőséges elképzelés bekerül a rendeletbe, lehetetlen lenne. Bár kétségtelen, innentől kezdve a város maga lenne a tűzoltó kánaán: nagyon teherbíró, vízzáró burkolatok mentén tobzódó, külön táblával megjelölt piros tűzcsaperdők és sárgára felfestett felálló-helyek segítenék, hogy e betondzsungel láttán az erkélyeikről az öngyilkosságba menekülő embereket a tűzoltóság szakszerűen ki tudja menteni. Apropó erkélyek és fák: nemrégiben egy magára hagyott kisgyermek kipottyant egy panelház negyedik emeleti ablakából Budapesten. Közel 12 m-t zuhant és csodával határos módon, néhány zúzódással megúszta a kalandot. Igen, egy szabálytalanul a homlokzathoz igen közel telepített (spontán nőtt?) fa puha lombozata csillapította le zuhanását.

2. Közművek – egy helypazarló rendszer ismérvei
A városi fák második számú közellensége a közműhálózat. A modern települések kialakulásakor felmerült a kérdés, hogy a villanyárammal, vezetékes ivóvízzel, gázvezetékkel, távfűtéssel, csatornával, felszíni vízelvezetéssel, telefonnal, kábeltévével, internettel ellátott lakásainkat e közművek hogyan közelítsék meg? A közterület kézenfekvő megoldásnak tűnt. Ezen belül máig leggyakrabban alkalmazott és legolcsóbb (kevesebb burkolatbontással, forgalomtereléssel, helyreállítási kötelezettséggel járó) megoldás, ha az új vagy rekonstruált közművet a zöldsávban, zöldfelületeken vezetik keresztül. A közműveket egymástól és a fák gyökérzetétől műszakilag meghatározott védőtávolságok védik. A fákat a közművektől semmi. Adott esetben egy gondosan a fasor tengelyétől fél méterre elhúzott közműfektetés szabályos lehet, csak éppen egyik oldalon teljesen felszámolja, elharántolja a fák támasztó gyökérzetét, így egy nagyobb szél forgatónyomatéka elvégzi, amit a közmű cég félbehagyott: kidönti a teljes fasort. (Esztergomban például a ’90-es évek közepén történt ilyen a Duna sétányon.) Ilyenkor faramuci módon még valami történik: az új közműnek védőtávolsága keletkezik. Oda tehát, akár volt ott fasor, akár nem, új fákat már nem lehet telepíteni.

 

Közmű védőtávolságok a Hollán Ernő utcában. Tessék mondani, hol legyen a fa? (forrás: Lépték-Terv Tájépítész Iroda)
4/14
Közmű védőtávolságok a Hollán Ernő utcában. Tessék mondani, hol legyen a fa? (forrás: Lépték-Terv Tájépítész Iroda)


 

Közműveink a sűrűbb városrészekben spagettiszerűen hálózzák be a közterületet. A tervezők számára így a vezérmotívum nem az, hogy hol lenne ideálisan fát, fasort elhelyezni és milyen ritmusban, koncepció mentén, hanem hogy hol van rá hely. A közterület-rendezés ritkán karcolgatja, mi van a felszín alatt: döntéshozók nem szívesen áldoznak olyan közműkiváltások oltárán, ahol a választópolgár számára láthatatlan folyamatok történnek nagyon is borsos áron. Ennek a helyzetnek a következménye az, hogy maradnak a dézsás növények vagy hallgatólagos félillegális megállapodás születik a felek között a szabvány védőtávolságok lazábban értelmezésére.

 

 

Közmű Alagút Folyosó fás utcával
5/14
Közmű Alagút Folyosó fás utcával

Közmű spagetti fátlan utcával
6/14
Közmű spagetti fátlan utcával

 

A sűrű beépítésű városrészekben hihetetlenül kedvező, helytakarékos alternatíva lehetne a Közmű Alagút Folyosók (KAF) elterjedése (cserébe a megtakarított hely fásításra alkalmassá válna), azonban ezt a konzervatív magyar szakhatóságok és a szolgáltatók falanxa blokkolja. Az V. kerületi vezetést például a Belváros Új Főutcája projekt kapcsán gyanúsították meg a közmű hatóságok, hogy „fel akarják robbantani a belvárost" a fásítást lehetővé tévő KAF rendszerrel, így az nem valósulhatott meg. Igaz német, holland városokban ilyen rendszerek 1-2 évtizede zökkenőmentesen működnek, felszíni bontás nélkül tarthatók karban, de ez a hazai állóvizet nem zavarja. A szolgáltatók pedig valósággal teleszemetelik oszloperdeikkel, szervízárkaikkal, kapcsolószekrényeikkel a közterületet (ahány szolgáltató annyiféle), és a világért sem osztoznának egy alagúton belül: nehogy a konkurencia szándékosan rongálja a saját hálózatot. Ilyen körülmények között a zöldfelületi rendszernek nem osztottak lapot a belvárosokban még a túlélésre sem.

3. Közlekedéstervezés vs zöldfelületek
Találják ki, hol található a közlekedéshálózat kapacitásbővítésének tartalék területe? Igen, a zöldsávban. Habár közlekedéstervezők szerint életveszélyes kiszabályozott, de még hálózat céljára fel nem használt területeken előfásítani, ideiglenesen zöldsávot kialakítani, mert ahhoz később a lakosság elkezd ragaszkodni (fújj!). Például a Hamzsabégi úton alaposan belesétáltak a csapdába. Így nem lehetett a Hungária gyűrűt összevarrni a budai oldalon a Budaörsi úthoz, ezért a Lágymányosi híd után az út éles kanyart vesz inkább a Szerémi út felé. Igaz, az Egérút nyomvonala is lázadozott, de ott szerencsére – minő előrelátás – nem voltak fák. Talán ez a fenti, szándékosan sarkított kis esettanulmány is jól jelzi: a városjóléti szempontokat a gépjármű forgalom elsőbbsége a legtöbb esetben alaposan felülírja. Egy-egy véletlenül megtartott zöldfelületi elem nálunk pusztán tartalék fejlesztési terület, ahol a legkisebb anyagi véráldozat árán helyezhető el a mélygarázs, a parkoló, az újabb forgalmi sáv, az aluljáró vagy a kiszolgáló közmű oszlopai, műtárgyai.

A körforgalom közepére ültetett facsoport vagy mesterséges vízfelület már kiveri a biztosítékot, a méternél szélesebb zöldsáv már luxusberuházás, a tájépítésznek az útburkolati padkától számított 2-3 méter között kell megtalálnia azt a helyet, ahol nem zavarja a közműtervezők köreit, a védőtávolságokat, az űrszelvényeket, a légvezetékeket, a telekbehajtást, a látóháromszöget és a vízelvezetést, valahol a gyepes vízelvezető árok járda menti rézsüjében – persze ott is szabálytalanul, az engedélyező hatóság kegyes félrenézése mellett. Szó nincs arról, hogy utca kialakításában az utcakép lenne a vezérszempont. A vezérszempont a közterületi tervezésben ma a közlekedésterv (ezen belül a gépjármű igényei), ahol a tájépítész utolsóként kapja kézhez az addigra közművekkel sűrűn átszőtt, agyonburkolt, rogyásig táblázott alaprajzot. Az Országos Településrendezési és Építésügyi Követelmények (OTÉK) belterületi közterületeink esetében közútjainkat és köztereinket beszédes néven illeti: Út-, Közmű és Hírközlési területek. Olyanok is. Ebben a kontextusban az utcakép, a komponáltság, a településökológia, a közterületi zöldfelület huszadlagos kérdéssé halványul.

4. OTÉK pongyolaságok – rekviem a fákért
Van az OTÉK-ban egy területfelhasználási egység, amiben nincs meghatározva minimális zöldfelületi arány. Hideg, nagyon hideg…elárulom: a ZÖLDTERÜLETEK ez az egység. Úgy áll a helyzet, hogy ha ma valaki tehát egy közparkot mondjuk 60-80%-ban leburkolna, vagy alápincézne (és ez nem ellentétes a helyi rendelettel), az papír szerint szabálykövetően járna el. Találják ki, hány százalék valójában egy telekre előírt 30% minimális zöldfelületi arány? Ha akarjuk és elég ügyesek vagyunk, akkor ez legálisan módfelett nagy arányban tovább csökkenthető. Nem kell hozzá más, mint pár beültetett cserje és fa (ha a telek 150 m2-én 1 csenevész fát és 40 cserjét elültetek az OTÉK szerint már többszintes növényzetnek minősül (!) és máris 4,5%-al csökkenthető a zöldfelület. Ha a használatbavétel időpontjára eldugványozunk a ház 4 homlokzata körül 4 méterenként egy-egy kúszónövényt, akkor 6 méter magasságig a ma még növényzet nélküli homlokzatunk 25%-a (!) is beszámítható a zöldfelületbe.

 

Parkolófásítás az OTÉK szerint - ideális esetben
7/14
Parkolófásítás az OTÉK szerint - ideális esetben

Parkolófásítás az OTÉK szerint - így is szabályos
8/14
Parkolófásítás az OTÉK szerint - így is szabályos

Parkolófásítás az OTÉK szerint - így is szabályos
9/14
Parkolófásítás az OTÉK szerint - így is szabályos

 

 

Mi a fák tekintetében legszigorúbbnak mondható OTÉK szabály? Nem fogják elhinni: az hogy a parkolók esetén 4 parkolóhelyenként telepítendő 1 lombos fa. Ennek is igen sajátosan tesznek eleget. Elvileg ugyanis a szabály azért létezik, hogy a lombos fa vegetációs időszakban árnyékolja a burkolt, könnyen melegedő parkoló-felületeket, és esetleg ne kapjon hősokkot az autóban felejtett kisbaba vagy háziállat. Viszont az OTÉK arról nem rendelkezik, hogy a telken belül hol biztosítható ez a famennyiség és arról sem, hogy mi kell hozzá (termőföld, öntözés, támasztás, mechanikai védelem), hogy esélyt adjunk neki a túlélésre. Tehát ha a parkolótól 30 méterre, de telken belül biztosítjuk azt a fát, vagy ha a telepített fát csinosan körbeaszfaltozzuk két felállóhely között, jogilag akkor is eleget tettünk az előírásoknak. Számtalan helyen ehhez is tartják magukat. A „fa" szó az épített környezetünk (köztük települési közterületeink) alapvető keretszabályait meghatározó rendeletünk normaszövegében máshol nem fordul elő.

5. Járdák, berendezési sávok, burkolatképzési gyakorlat
A legfrissebb kutatások is alátámasztják, hogy a fák (még mindig) gyökérben végződnek. Ezt az egyre hihetetlenebbnek tűnő tételt a CAD szoftverek világában, ahol a látványtervezés egyre inkább elválni látszik a műszaki tervezéstől is, már úgy kell bizonygatni, mint városi gyereknek azt, hogy a tehén eredendően nem lila. Nem csak a 20 centis vasbeton födémre biggyesztett 100 éves faóriások nevezhetők a megvalósíthatóság szempontjából rossz ómennek, de még az a gyakorlat is, ami a járdaburkolatok terén tendenciaként jelentkezik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fák vizet és tápanyagot felszívni képes – még el nem fásodott – hajszálgyökér hálózatának zöme, az ún felszívási zóna – a fa törzsátmérőjének 10-12-szeresét sugárnak véve, a törzstől így kiszerkesztett gyűrűben helyezkedik el. Természetesen ez fafajtól és szint alatti, növekedést befolyásoló műtárgyaktól is erősen függ. Ebből viszont érzékelhető, hogy a fa olyan „építőelem", aminek felszívási zónája organikusan változik az időben, és ahhoz, hogy – ha nem is ideálisan – de fejlődni tudjon, hatalmas felületen lenne szüksége lélegző, vízáteresztő burkolatokra vagy szilárd burkolat nélküli zöldfelületre. Az is egyértelmű, hogy a szabadon hagyott, esetleg ráccsal ellátott ültetőgödör inkább csak gesztusértékű, avagy esztétikai truvájnak tekinthető, de nem a fa létét hosszú távon biztosító eszköz. A túlélés szempontjából sokkal jobb eséllyel indul az a fa, amelyet városi környezetben nem faverembe, hanem zöldsávba telepítenek. Pláne, ha a zöldsávot nem parkolóként használják.

 

Utcarészlet berendezési sávval és faveremráccsal (a felszívási zóna ábrázolásával)
10/14
Utcarészlet berendezési sávval és faveremráccsal (a felszívási zóna ábrázolásával)

Utcarészlet zöldsávval (a felszívási zóna ábrázolásával)
11/14
Utcarészlet zöldsávval (a felszívási zóna ábrázolásával)

 

 

De akkor is lehet a fák túlélési esélyein javítani, ha ez nem így alakul. A járdák és a berendezési sávok elvileg olyan burkolt felületek, ahol kisebb teherbírás is megfelelő lehet, ergo nem szükséges azokat vízzáró alépítménnyel, például beton alapozással ellátni. Mégis az esetek 99%-ában ez történik. Talán a megfelelő talaj- és homokos-kavics tömörítési eljárásokat nem ismerő, vagy azt pongyolán elvégző építőipar, talán a túlbiztosítás, talán csak a megszokás miatt a kiselemes (műkő, terméskő) burkoltatokat épp úgy aszfaltba ágyazzák, mint azt a járműsávokban teszik, pedig ezeket éppen azért fejlesztették ki, hogy ne így legyen. A felületre érkező vizet nálunk folyókák vezetik el, a talaj nem párologtat és nem levegőzik a burkolaton keresztül. A fát mindez válaszút elé állítja: meghalni vagy felnyomni a burkolatot. Harmadik megoldásként a régi csatornacsövek szétnyomása ígérkezik, ahol némi nedvességhez és tápanyaghoz is juthat a növény. Van tehát min csodálkozni, ha egy-egy viharosabb időben a gyanútlan járókelőt szétlapítja egy kinézetre ép, törzséig lebetonozott fa?

6. Örökségvédelem
Kevesen gondolják, hogy a műemlékvédelem mai gyakorlata számottevő negatív hatással is lehet a településeink zöldfelületi mutatóira. Általában nincs is így. Ám nem minden tanulság nélküli azt boncolgatni, hogy a változatlanságra felesküdött szervezetek egy változó világban néha hogyan képesek lereagálni egy-egy közterület-felújítást. A pécsi Széchenyi teret ért kifogások zöme a tér fátlanságát, korábbihoz képest alacsony zöldfelületi arányát emeli ki. Van ennek természetesen egy olyan aspektusa is, hogy nehéz úgy rendezvényteret létrehozni embertömegek számára, hogy az taposás-tűrő maradjon és ráadásul különböző funkciókra (vásárok, koncertek, kiállítások, fesztiválok, előadások, vendéglátás, kiskereskedelem) lehessen felhasználni.

 

Pécs, Széchenyi tér látványterve (forrás: s73)
12/14
Pécs, Széchenyi tér látványterve (forrás: s73)

 

 

Ezek mellett is – és ezt kevesen hiszik el nekem – hogy a Széchenyi téren egyébként 54 darab fa áll (nem, nem az utólag odarondított műanyag dézsás pálmafákra gondolok). Kis túlzással ez a mennyiség egyébként több, mint ami egész Terézvárosban összeszámolható. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a műemlékvédelem még ennél a mennyiségnél is kevesebbet akart a tervezőktől, akkor már megint csorbát szenved kicsit a mer’ a tervezők a nemnormálisak nimbusz. Az épített térfalakat néhol ugyanis – bosszantó ugye? – a megtartott fák nem hagyják teljes mértékben érvényesülni.

7. Tervtartalmak, engedélyezés, jogosultságok és kompetenciák
Még meg sem nyitották igazán az uniós csapokat, mikor derült égből elért bennünket a jogszabályi villámcsapás, azaz a gyorsító-csomagok salátatörvényeinek tüzes nyilai. Névlegesen ezeknek az építésügyi, engedélyezési-eljárásrendi jogszabály-módosításoknak az volt a szerepe, hogy a felénk áramló uniós forrásokat gyorsabban át tudjuk fordítani megvalósult projektekbe és rövidebb időt nyámmogjanak rajtuk az engedélyező hatóságok. Gyakorlatilag azonban a csomag azzal, hogy liberalizált és az építésügyi engedélyezés alól kivont mindenfajta ellensúly nélkül számos területet – köztük a zöldfelületi tervezést - olyan mértékben puhította fel a (nem is standardizált) tervtartalmakat, hogy a zöldfelületi tervezésről ma egy civilben korcsmáros polgármester egyre inkább elhiheti: ezt ő is képes akár egy óra alatt – az éppen aktuális pályázathoz abszolválni. A politikához és focihoz mindenki ért. Tulajdonképpen sokan arról is meg vannak győződve, hogy egy fát, bokrot bárki el tud kaparni, és itt sok helyen ki is merülnek a zöldfelületi tervezéssel szemben támasztott igények. A tujasor műfűvel a mai korszak tökéletes szimbólumává vált. Várostűrés? Közlekedésbiztonság? Városökológia? Utcakép? Térképzés? Funkcionális elrendezés? Közműhelyzet? Ritmus? Koncepció? Ezek bagatell ügyek, ha ketyeg az óra és ömlene a lé. A folyamat jószerivel csak most kezdődött, de már most érzékelhetőek a következményei.

Ne köntörfalazzunk. A polgármesterek (pártállástól független, kvázi nagykoalíciós) politikai nyomása által életre hívott „gyorsítás" annak érdekében jött létre, hogy még a 2010-es választások előtt képesek legyenek időben jó sok szalagot átvágni egy-egy döbbenetesen alacsony színvonalú környezetkultúráról tanúskodó közterület-rendezés kulisszái előtt. Mindez komoly tervező cégek önbecsülését rendítette meg és tette őket munkanélkülivé vagy nívó alatt működő rabszolgákká. Városközpont rehabilitáció címén sok helyen dúl a mai napig a polgármesteri ukázra kilométer hosszon keresztül történő járdaszélesítés térkövesítéssel (természetesen vízzáró módon), a járda megosztása kerékpárúttal (a belterületi útburkolattal együtt vezetett kerékpársáv helyett), parkoló létesítések az eddigi zöldsávban, a fatörzsig tartó burkolás, vagy az eszetlen fasor kivágás. Térrendezések címén indokolatlan kiterjedésű burkolt felületek születnek természetes árnyékolás (fásítás), kihasznált funkció nélkül, lehetőleg „őszi lomb" színekben. Épül a „magyiterrán".

8.Uniós pályázatok és a közbeszerzés
A legtöbb település – komoly bevételi forrás, saját lábán működő gazdálkodás híján és fokozódó központi forráselvonások közepette – 2007-et megelőzően kábé fél évszáda nem fektetett komolyabb hangsúlyt a közterületeinek rendezésére. Ez alatt a fél évszázad alatt úgy rakódtak rá a közterületekre az eltérő korok utcabútorai, burkolatai, reklámtáblái, közműszekrényei és aknái, vezetékes közművei, mint tengerparti sziklákra a guanó. A városrehabilitációra címzett forrás a közterületek rendbetételének töredékére sem volt elég, pláne úgy nem, hogy e források zömét a Budapest Szíve program és a Pécsi EKF szívta el.

A közterületen belül a zöldfelületeknek van két rendkívül csúnya tulajdonsága: fejlesztésének négyzetméter ára fajlagosan jóval kevesebbe kerül, mint a burkolt felületeké vagy az épületeké, viszont közel annyi (de egyébként kevesebb) kezelést és fenntartást igényel mint egy útburkolat. Fejlesztésre igen, fenntartásra nem nyitottak az uniós csapok. A zöldfelület tehát nem üti át sem politikai döntéshozói, sem a pályázatbonyolítói ingerküszöböt. A pályázatokból táplálkozó fejlesztések egyik logikája pályázói és pályázatbírálói oldalról is az, hogy legyen a projekt giga, kompakt, egyben pályázható (kevesebb papírmunka, ellenőrzés), nagyot lehessen vele szakítani, és lehetőleg mentes legyen a telekjogi bonyolultságoktól. Ám akkora katyvasz tulajdonviszonyokban, mint ami a közterületeken, ezen belül a zöldfelületeken létezik, kevés van a telekkönyvek és szolgalmi jogok szintjén. Elég pusztán a főváros – kerületek telekjogi viszonyaira gondolni, és hol vagyunk itt még a közterületi fel- és alépítményektől?

Az uniós projektek pályáztatási forgatókönyve igen sajátosan alakul az országban. A pályázati kiírásokat vállalhatatlan beadási határidők követik, amelyek a tervezési munka legfontosabb részére (a program, koncepció kialakítására) zéró időt hagynak, pedig itt dől el, hogy mi lesz az adott téren. Majd utólag persze megkérdezik (pardon: tájékoztatják) a lakosságot is (mert kötelező), de hogy zöldfelületi program legyen? Elképzelhetetlen. A beadást lázas hiánypótlási szakasz, majd eseménytelen – ámde igen hosszú adminisztrációs szakasz követi. A bürokraták osztanak, szoroznak, konferenciáznak és összehasonlító táblázatokat mutogatva kozmetikázzák a bizonyítványt, évekig ülnek a pénzen és további beadandó táblázatokkal szívatják a pályázókat. Ők úgy mondják: szűrik őket. A pénzosztás bírálói logikája egyszerű: sok nagyra hizlalt projektnek töredék pénzt adunk: a különbözetet oldjátok meg ti. 8 napon belül. Ennek a folyamatnak a vége a pénzfaragási szakasz, ahol az addig is szűk határok közé szorított büdzséből kell úgy faragni, hogy az még lehetőleg nem rontson a színvonalon. Ezt követi a közbeszerzési eljárás, ami elvileg azért szükséges, hogy a köz a legkedvezőbb ár-érték arányt harcolja ki a közpénzek optimális felhasználása mellett. Itt viszont kizárólag az árverseny dönt, tehát a projekt további minőségromlást szenved el. A magyar közbeszerzés szempontjából mindegy, hogy az adott önkormányzat gémkapcsokat (késztermék), vagy egy főteret (szellemi alkotás, ahol a tervezett elemeknek kompozíciós kontextusa van) akar „beszerezni". Nem szempont sem a tér működőképessége, sem a közterületi minőség.

Mit jelent ez a végeredmény szempontjából zöldfelületi szinten? Elfogyó pénzt az utolsó fázisban (környezetrendezés), a beígértnél kisebb mennyiségű, minőségű és méretű növényanyagot, az előírt termőföldvastagság töredékét és a területen maradó, vékony gyeptégla réteg alá rejtett sittet, nem az előírt mélységben és nem azon a nyomvonalon megvalósult felszín alatti közműveket, kifizetetlen alvállalkozókat, a kezdeti szerződésben rögzített fenntartási kötelezettség elmaradását: végső soron elhanyagolt, lepusztult zöldfelületeket, kiszáradt növényeket. Nem egy polgármester, projektvezető, tervező állítja (név nélkül): az uniós pályázattal és közbeszerzéssel létrejött projektek jóval silányabb minőségűek, jóval többe kerülnek és jóval hosszabb ideig tartanak, mint amikor a település megpróbál fű alatt, közbeszerzést kikerülve, saját forrásból fejleszteni közterületet.

9. Települési szakmai irányítás
Középvárosi szint alatt még főépítészt is elvétve találunk, hát még főkertészt. Utóbbi státusza korántsem olyan beágyazott és elfogadott, mint a főépítészé, arra pedig még kevesebb példa adódik, hogy ez a két szakember egy csapatot alkotva lássa el – mellérendelt viszonyban – a települési épített környezet alakításával kapcsolatos helyi feladatok koordinációját. A Magyar Főkertészek Országos Szövetségének (MÖFÖSZ) elnöke szerint nincs országos kimutatás arról, hogy hány főkertész tevékenykedik Magyarországon. A szövetség ugyan közel 100 főt számlál, de a tagok némelyike nem főkertészi státuszban végzi hivatali feladatát, a végzettség tekintetében pedig igencsak vegyes a kép. Kevés kerületnek, településnek van koherens jövőképe, adata, katasztere, intézkedési terve, egyáltalán forrása a zöldfelületeire. Zöldfelületi rendszerterve ennél is kevesebbnek. Ez hihetetlen mértékben csapódik le akkor, amikor a település hirtelen pénzhez jut és egy évekig tartó uniós projektet, tervpályázatot kellene levezényelnie, mindezt valamiféle szakszerű tervezési, kivitelezési, fenntartási program mentén.

 

A gyulai Kossuth tér (forrás: Pandapont Stúdió, fotó: Glázer Attila)
13/14
A gyulai Kossuth tér (forrás: Pandapont Stúdió, fotó: Glázer Attila)

 

 

Gyula városát e tekintetben a szakma egy abszolút pozitív példaként emlegeti, ahol a tájépítész végzettségű főkertész egy kidolgozott települési zöldfelületi program mentén igencsak össze tudott dolgozni a város főépítészével. Az ott megvalósult közterületi fejlesztések minden részletén látszik, hogy volt a területnek gazdája. Ám a példa nem ragadós: érdemes szem előtt tartani, hogy sem fővárosi, sem kerületi, sem megyei jogú városi szinten nem általános, hogy az adott közigazgatási egységnek főkertésze, azaz zöldfelületi szakmai irányítója legyen. A helyzet még annál is rosszabb, mint ami néhány évtizede volt.

10. Közterület-gazdálkodás
Vannak települések, melyek úgy működnek, hogy amint valami műszaki hiba, rongálás, természeti kár lép fel, néhány napon belül azt az eredeti állapotba állítják vissza. Magyarországon ilyen település nem létezik. Mi a következő recept szerint járunk el: nagyon drágán, pályázati pénzből és jövőfelélő kötvénykibocsátással létrehozzuk, majd hagyjuk teljesen szétrohadni. Más rendeletek, szervek, vállalatok, szerződések felügyelik a közterületi pénztermelő tevékenységeket (reklámfelületek, parkoltatás, közterület-foglalás, bírságolás, ingatlangazdálkodás, rendezvényszervezés, engedélyezés) és mások a pénzköltőket (út- és közműkarbantartás, rongálás, zöldfelület-fenntartás, örökségvédelem). A közterületi pénztermelés és költekezés csatornái soha nem találkoznak, költségvetési sorokban nincs összevetés, kompenzáció, a gazdálkodásnak még csak a nyomait sem fedezhetjük fel a legtöbb önkormányzati rendszerben. Titkolóznak a közterületen, közpénzt beszedő parkolási társaságok a köz előtt, zavaros a közterületi reklám helyzete, sok esetben nem piaci alapon működik a közterület-foglalás. Mindeközben a politikusok zöme meg van róla győződve, hogy a települési zöldfelületek csak viszik a pénzt, gazdasági értelemben véve haszontalanok, a legfőbb feladat pedig, hogy hogyan, milyen technikák mentén lehet azokat az önkormányzati törzsvagyonból törölve értékesíteni a piaci ingatlanszereplők között, hogy az önkormányzati költségeken faragni lehessen. Az önkormányzati költségeken pedig azért kell faragni, mert az állam egyre nagyobb áldozatokat vár az önkormányzatoktól. A zöldfelületek egyértelmű vesztesei ennek a folyamatnak, a politikai elit pedig nem igyekszik rendet rakni a közterület-ga(ráz)dálkodás területén.

Városszerte akadnak üres ültetőgödrök, kiszáradt fák, kies növényládák, kikopott gyepfelületek. Minden évben a zöldfelületi kezelésre szánt keret csökkenéséről hallani: a városvezetések szűk marokkal mérik a költségvetési számokat ezen a téren. A növényzet elbírja, ha nincsenek fenntartva – gondolják. Egyre kevesebb pénz jut öntözésre is, maga az öntözés pedig hihetetlenül pazarló: a települési zöldfelületeket a legtöbb helyen nem saját kútból vagy felszíni vízfolyásból, hanem ivóvízből öntözzük. Messze nincs beszámolva a zöldfelületek fenntartásába az ingatlanérték növelő hatás, az egészségre gyakorolt hatás, a környezeti hatás. Ilyen körülmények között pedig csak a csodavárás marad. Láthatóan súlyos feladatok vannak a városi zöldfelületek rendezése terén, olyan feladatok, amelyek elvégzésére ezidáig nem akadt jelentkező. Addig is, az intézményesített fanyűvés folytatódik.

Bardóczi Sándor

Vélemények (56)
alfoldi2011
2015.10.09.
03:19

A Szerző 10 pontban sorolja fel a gondokat, így ez lényegében egy probléma-lista.

OK, azonban a baj csak az, hogy ez már a sokadik ilyen, miközben a helyzet egyre romlik. Diagnózisnak ez is jó, de mi a terápia?

Ha a tűzoltók és közművesek elszabadult hajóágyúként "ténykednek", a megfékezésük reménytelen?

Javaslom, kérem: menjünk végig az anyagon pontonként! Mit lehet tenni a sürgős változtatás érdekében, különben hasonlókat évente meg lehet majd írni.

A hozzászólásokat is elolvasva javaslok még két pontot betenni a probléma-listába:

11. Kinek milyen homlokzat tetszik? Ki milyen homlokzatot akar megmutatni vagy eltakarni? Kötelező-e minden homlokzatban gyönyörködni? Az épület az építész szobra-e? Jár-e ugyanilyen alapon "szobor" mondjuk a vízvezeték építőnek? Homlokzat kontra árnyék!

12. A fa gyűlölete? Mentálhigiénés gond?

Garay Klára
2015.10.08.
21:58

Nagy köszönet Bardóczi Sándornak ezért a kiváló összefoglalóért. Igazán méltatlan a témához néhány kommentelőt komolyan számba venni, mint tárgyaló partnert. Pedig a témáról igazán komoly vitát, eszmecserét lehetne és kellene folytatni. Mert ugyebár azt az ovodások is tudják, hogy a növényzetnek milyen szerepe van az ember és a földi élet szempontjából. Ehhez képest, hogy "eltakarják tágra nyílt szemünk elől " néhány épület csodás tornyát, vagy máló vakolatát...olyan szüklátókörűség, amit maximum egy kültelki kocsmában tudok elképzelni. ( Bocsi srácok a külteki kocsmából! Tudom, hogy ti ennéál bölcsebbek vagytok)

petrusferenc
2011.09.13.
15:08

Kedves Bardóczi Sándor! Bár néhány megjegyzésével nem értek maradéktalanul egyet, mégis nagyon-nagyon, de tényleg nagyon köszönöm, hogy mindezeket megírta. A fa, vagy mondjuk inkább: növény, az építész régi ellensége. Itt egyértelműen szemléletváltásra van szükség. Én pl. sohasem értettem, hogy a senki által nem használt járdaszigeteket miért kell leaszfaltozni? A kommentekben olvastam, hogy sokakban még sajnos élnek a régi reflexek. Érdekes, hogy én pont fordítva látom a dolgokat. Azon kevesek egyike vagyok, akik megpróbálnak nagyon sokat tenni azért, hogy beláttatsák az emberekkel, hogy város és zöldfelület nem ellentétei egymásnak. Ha látok egy kortárs épületet amin nincsen jelentős zöldfelület, meg sem nézem, nekem már az avitt. Meg kell mondjam felbőszített a kommentek egy részének ostobasága. Gondolkodtam, hogy leírjam, mennyire nagy probléma a városi hőszigeteké, gondolkodtam, hogy leírjam, számos szociológiai kutatás alátámasztja, hogy a renedezett zöldfelületek közelében magasabbak az ingatlanárak, így magasabb jövedelműek költöznek oda akik jobban óvják a közterületeket, de aztán inkább egy idézet beírását választottam. Ez a szöveg a hetvenes években a szocialista ifjúsági irodalom egyik kötetében jelent meg mint vers. Sajnos a szerzőt elfelejtettem: "Az értelmes erő lánctalpas traktoraival szaggatnám fel gyorsabban ezt a tájat" Szerintem ez korekt:)

kékharis
2011.09.13.
06:00

Ja, ez a "fa a városba nem való" kijelentés akkor hangzott el, amikor a város bármely pontjáról nagyjából 10 perc alatt lehetett kertekbe és erdőkbe jutni, a városi házak túlnyomó többségének még nagy, zöld udvara volt, a közlekedést pedig gyalog és lovakkal oldották meg. Úgyhogy ezzel nem érdemes hadonászni.

pesti
2011.09.13.
13:16

@kékharis: Bardóczynak köszönet,a kékharis által írottakat már nagyon vártam. Amikor még a belvároson kívül majorságok, kertek húzódtak a házak között más volt a helyzet,a budai hegyvidéket pedig szőlőskertek borították. Azért figyelembe ajánlanám Széchenyi István Pesti por és sár című művét, a helyzet nem volt rózsás. Sajnálom, hogy a nagylombú fák kihalnak a városból. Az okokat tudom, de a a kis ostor lombú fák leginkább kellemes dekorációk - persze ezeknek is örül az ember. Elrettentett a Deák tér terve, amit többször láthattunk a Jövő Városa következő ütemeként. Minden zöld letarolva (csak 3 egyenfa a szálloda előtt), két üvegdoboz a metrónak. Egy forró, vizeletszagú, törött burkolatú placcot kapnánk az "elavult", de sok zöldet tartalmazó tér helyett. Most a levendulák decemberben is illatosak, a fák árnyékában lévő padokon ingyen üldögélnek az emberek. A betonszegélyen is ülnek,ezeket kellene ülőlehetőséggel ellátni, Kell a zöld, nem kérdés!Az egykori városfal vonala mentén rengeteg városban parkok vannak, nagy fákkal - jó a Károly körúti kis zöld a sínek között, de klímát nem javít, csak kicsit a közérzetünket.

Térműhely
2011.09.13.
01:40

Ad 1. (nem bírom szó nélkül) Állításom akár gyerekesnek is tűnhet, de egyszerű oka van, miért kontraproduktív, esetleges sok tűzvédelmi jogszabály. Magyarországon - még ha folyamatosan, és kellő mélységgel készülne is tűzeset-statisztika (pénzhiány miatt nem így van) - az eseményszám miatt még akkor sem lenne alkalmas reprezentatív mintaként. Érdemes elolvasni a tűzoltók, illetve a tűzvédelemmel foglalkozók cikkeit. Egyes esetekből levont következtetések és találgatások halmaza a legtöbb - tisztelet a kivételnek. A helyzet sajnos az, hogy Magyarország költi a legtöbb pénzt - GDP-jéhez viszonyítva - tűzvédelemre a beruházásokban, miközben nálunk hal meg majd a legtöbb ember tűz/füstesetekben. (www.thegenevaassotiation.com) Félreértés ne essék: nem a tűzoltókat, hanem az aránytalan szabályokat kell megváltoztatni. Máig nem kötelező normális méretű oltóvezeték a lakóházakban - lopnák a vizet? - kiskanállal oltunk, 3/8-os csapolókkal!!!!!???!!!!, de a csarnokok/pincék füstelvezetése három szegény tűzoltó halála miatt egészen agyalágyult szabályok szerint tervezendő. Egyetlen tűzesetet tud valaki mutatni, ahol egy fa miatt nem sikerült/késett az oltás? Miközben a német statisztikák szerint sprinklezett házakon két nagyságrenddel kevesebb a kár, a biztosítás díja nálunk oltóberendezés mellett alig csökken - magyarán amíg nem kötelező, nem érdemes sprinklert létesíteni. AZ oltóvíz biztosításának "szabályai" is hajmeresztők. Mi a valószínűsége annak, hogy egymástól kellő tűztávolságra álló két ház egyszerre gyullad ki? A jogszabályt és alkotóikat nem érdeklik az egyszerű valószínűségi faktorok sem, szórjuk a pénzt az ablakon két kézzel - mindezt a szent emberéletre hivatkozással. Szeretnék végre olyan országban dolgozni, amelyik készen van:). Rombi

városjáró
2011.09.13.
01:17

Többről van azért itt szó, mint a csúnya közműcégek csúnya szabályairól. Itt kérem magasan szárnyal a beleszarás is. http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=112654573&t=9092637 Budapestről az olyan jellegű terek hiányoznak, amik méretileg ugyan nem parkok, de funkciójukban közelítenek hozzá. Mint amilyen a Károlyi kert, vagy a Gödör felszíne (lehetne, ha gondoznák), esetleg a Klauzál tér zöldebbik fele. Amiket szinte akkor is értint egy átlag budapesti, ha nem akar. Mert átvezet előtte/rajta az útja. A zöldnek ugyanis gyakran nem csak materiális haszna lehet, hanem közérzeti is. Nem ülök ki a fűre, de örömöt okoz és feltölt a tudat, hogy van. Már ha gondozzák is nem csak hagyják ebek harmincadjárta vegetálni. Ilyen terekből viszont kevés van Budapesten - függeltenül közműtől, függetlenül alagúttól, függetlenül benapozástól. És ez igaz a fasorokra is. Megannyi fahely áll beültetés nélkül évek/évtizedek óta üresen. S egyáltalán nem, mert tilos lenne az újraültetés, vagy mert takarna bármiféle moneumetál építményt. Egyszerűen csak mert így olcsóbb valakinek, és így egyszerűbb.

Berényi
2011.09.12.
08:12

Üdvözletem! Pár éve kerültem Pestre, vidékről. Az első ami megdöbbentett, az utcák szürkesége volt, átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt. 20 méter feletti sugárutak, leaszfaltozva, három emeletes homlokzatokkal (pédául Rákóczi út). Az ország egyik legforróbb részéről jöttem, de ott jobb idő van nyáron, mint Pesten. Részben a fák párásító, árnyékoló hatásának, részben a nem-aszfaltoznak-le-minden-négyzetmétert hozzáállásnak. A fa nem díszítőelem (bár lehet), nem is városképromboló valami (bár azzá válik gyakran), hanem lételem. A városban való emberi lét alapvető kelléke. A Kossuth-tér sem azért fás mert úgy szép, hanem mert a szellőztető rendszer így tudta biztosítani a friss levegőt a füstös Pest közepén. Manapság ugyanolyan szükség van ezekre a "bioszűrőkre" mint mikor még gőzhajóktól volt szennyezett a levegő. Terek azok egyeltalán nincsenek. Amit térnek tudok hívni, a szó hagyományos értelmében, az leginkább az Erzsébet-, a Vörösmarty- és a Liszt Ferenc-tér. A többi vagy forgalmi csomópont, vagy csak (leginkább esztétikai érzék mentesen) leburkolt terület. (Eiffel-tér? Viccnek is rossz. És lehetne sorolni.) Igen, lehet jönni a szép homlokzatok eltakarásával. Legyenek a platánok helyett 3-4 méterre növő akácfák akár. De akkor valahol vissza kell adni a zöldet (mondjuk tereken), mert ez így nem működik.

blogen
2011.09.12.
10:47

@Berényi: Ha ténylegesen jelentős igény lenne a zöldterületre a fővárosban akkor a létező parkok jelentős része nem lenne elhanyagolt. De az, ha csak a Népligetet nézem, akkor válik egyértelművé, hogy a fővárosi lakosságnak semmilyen igénye nincs a zöldterületre, mindössze valamilyen lusta pótcselekvés jelleggel a kis belvárosi terecskéket és utcácskákat ültetné tele fákkal elképzelni nem tudom milyen illúzió megteremtését várva ettől, miközben az igazi és hatalmas parkjait ennek a városnak, ahol lehetősége lenne tényleges "zöldbe" mennie messzire elkerüli, így azok a városi lét periférikus területeiként pontosan olyan másodlagos funkciókat vesznek fel, amilyen a valódi zöldterület, a nagyméretű park megbecsültsége Budapesten.

kékharis
2011.09.12.
22:26

@blogen: Mikor vették itt utoljára figyelembe azt, hogy a lakosságnak mi az óhaja vagy az érdeke? A döntéshozók beülnek a klimatizált kocsijukba, és kihúznak a hegyvidéken vagy az agglomerációban zöldellő kertjükbe, onnan meg vissza a klimatizált irodájukba. Gőzük sincs róla, mi van a városban. Bárczy István még naponta sétált az Andrássy úton, sőt kiment a külvárosokba. A mostaniak már nem mernek a nép közé vegyülni, nem is csodálom. A nép meg nem megy a Népligetbe, mert koszos, és nincs közbiztonság. Ha nem így lenne, menne. A Kopaszi-gát tiszta és biztonságos, oda kimennek.

Pákozdi Imre
2011.09.12.
22:59

@kékharis: Valamint kimennek a Városligetbe, a Margitszigetre, a Normafához, a Tabánba, az Orczy-kertbe és a Gellérthegyre is. A Népliget egy szélsőségesen elhanyagolt zöld terület; látogatottsága nem a zöld utáni lakossági igényre, hanem az ottani, lehangoló közállapotokra jellemző.

wasan
2011.09.11.
10:02

Szerintem érdekes lenne ezt a cikket mindenkinek elolvasnia: http://taj-kert.blog.hu/2010/06/27/a_piactol_a_metroallomasig_a_becsi_belvaros_kopar_terei ""Fa a városba nem való" Ezt a mondatot nem az olajlobbi valamelyik képviselője, vagy egy kockakőgyár igazgatója, hanem a magyar kertészet egyik "ősatyja", József nádor mondta. Annak ellenére, hogy ez a kijelentés ma már megdöbbentőnek, és borzasztó idejétmúltnak hangzik, van benne valami. Főleg, ami a belvárosi tereket illeti." Tudom, Bécs más mint Budapest nincs annyira túlépítve de itt most a kérdés elvi oldala van megközelítve.

blogen
2011.09.11.
12:09

@wasan: Nem tudom mi a túlépítés Budapest és Bécs viszonylatában, de Budapest épített struktúrája teljesen azonos Budapestével. Bécsnek is megvannak a szűk gangos negyedei, ahogy megvannak a későbbi tágas, belső kertes keretes beépítésű negyedei, akárcsak Budapestnek, a nagy parkok a régi külvárosok határán (Práterpark, Városliget, Népliget), stb.

viktoire
2011.09.11.
20:35

@blogen: Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát higyjék örök az ifjúság Üllői-úti fák. Haldoklik a sárgult határ, Üllői-úti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél búsan dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjúság? Feleljetek, bús lombu fák, Üllői-úti fák.

zsuppanandras
2011.09.10.
21:31

blogen hozzászólása túlzó és provokatív de szerintem is van benne igazság. egyszer Guttmann Szabolccsal, Nagyszeben kitűnő volt főépítészével készítettem egy interjút, aki elmesélte nekem hogy Szebenben az EKF-év idején a főtér felújítását bizony azzal kezdték hogy kivágták a fákat, és az egész teret lekövezték. volt némi tiltakozás meg értetlenkedés de G. Sz. azzal érvelt hogy a szebeni főtér funkciója az hogy vásár- és piactér legyen, agóra a városi polgárság számára, nem pedig park. érdemes megnézni, hogy a tér építészeti szépsége, harmóniája mennyivel jobban érvényesül azóta, mint korábban. vagy egy másik hasonló példa: Pozsony óvárosának gyönyörű, fátlan főtere (ennek is volt egy parkosított időszaka a századfordulón, de azóta visszaállt az eredeti, kövezett állapot). ugyanezt tudják az olasz piazzák: gondolom, Sanyi sem ültetné be fákkal a Szent Márk teret vagy a sienai Campót. az az érzésem, hogy mi városi emberek gyakran rosszul szeretjük a természetet. hagyjuk, hogy az agglomeráció, az utak, az outletek hatalmas darabokat kiharapjanak a tájból, hagyjuk, hogy a parkjaink lepusztuljanak, de harcolunk tíz-húsz rossz helyre ültetett fáért a városok közepén. személyes tapasztalatból tudom: a nagyra nőtt fa az ablak előtt minden lakást sötét lyukká változtat. érdemes belegondolni, hogy milyen is lehet pl. a Benczúr utca alsó szakaszának gyönyörű házaiban egy-egy utcára néző lakás. venne ott bárki 0-24 óráig sötét ingatlant a fák barátai közül? abban is van némi igazság hogy a Klauzál tér azért nem tudja betölteni azt a természetes funkcióját hogy a zsidónegyed főtere legyen, mert a kerítésekkel öt-hat darabra szabdalt, fákkal sűrűn beültetett, sötét park miatt egyáltalán nem hat valódi térnek, áttekinthetetlen, és esténként hazafelé tartva kifejezetten nyomasztó, bevilágítatlan, barátságtalan.

mB
2011.09.10.
23:06

@zsuppanandras: sajnos azért nincs benne igazság - és tekinthető maximum (gyengécske) viccnek, mert a kiinduló (alapos, érvekkel, ábraanyaggal igen-igen részletesen megtámogatott) cikk HELYETT a saját korábbi sérelmeit és fájdalmait veszi számba, telepakolva a kiinduló írást képzeletbeli kötelezvényekkel és előírásokkal, saját válaszát pedig nagyon is valóságos tiltó javaslatokkal. A cikk NEM arról, nem úgy szólt ahogy a tisztelt válasz. Érdemes csak nyelvileg is összehasonlítani a kettőt (hevenyészett válogatás): Az eredeti cikk: -- "a fákra is nagyobb gondot fordítson" -- "kezelést és fenntartást igényel" -- "kedvező, helytakarékos alternatíva lehetne" -- "Kevés kerületnek, településnek van koherens jövőképe, adata, katasztere, intézkedési terve, egyáltalán forrása a zöldfelületeire. Zöldfelületi rendszerterve ennél is kevesebbnek." stb. -- "A városban fának kizárólag a parkokban van helye" kellene hozni valamilyen minimum kvótát" -- "a parkokon kívül tilos fákat ültetni" -- "semmilyen formában ne zavarja a közterület 360 fokos átláthatóságát" -- "a középületnek a főhomlokzatait semmilyen formában, semmi se takarja" Jól érzékelhető (már aki olvasta), hogy Sándor cikke egy soknézőpontú, alapos, javaslatokat tevő munka, a hozzászólás egy sértődött, indulatos, NEM a cikk felvetéseire válaszoló indulatcsomag - aminek már ezért SEM lehet "részigazsága" sem. Ahhoz ugyanis valid állításainak kéne lennie, ahhoz ugyanis vitaképesnek kéne lennie - amit meg sem próbál. (GyK: Hát PERSZE hogy tekintettel kell lenni a homlokzatokra IS, hát PERSZE hogy tekintettel kell lenni kialakult, történelmi utakra-utcákra, reprezentatív tereinkre, hát PERSZE hogy vannak elrontott, rosszul fásított terek-parkok IS - semmi ezzel ellenkezőt a cikk nem állít. Hanem... de tudják mit: tessék elolvasni! :-) Ha mást nem, már ezért megérte a fenti sületlenségeket összehozni - amiért (a pillanatnyi derültségen túl) hálás is vagyok. ;-) ) ui: PONT a Benczúr utcában laktam évekig, udvari lakásban - csodás volt a hatalmas fák lombkoronája alatt hazamenni!

bardóczi
2011.09.11.
04:44

@zsuppanandras: Én úgy gondolom, hogy valóban vannak olyan városi terek, ahol bűn lenne a térélményt szétziláló fásításba kezdeni, ugyanakkor vannak olyan utcák, terek, parkolók, utak, ahol ennek -parkokon kívül- létjogosultsága van/lehet. Ha az lehetne a fő vitatéma tervező és hatóság között, hogy milyen legyen a fásítás ritmusa, amely harmóniát sugároz és kiemeli a kiemelendő homlokzati kiosztást, ha egy utcafásítás minden esetben utcakép és homlokzat-elemzéssel jönne létre, ahogyan egy-egy kegyelmi pillanatban (pl: Andor Anikó: Hódmezővásárhelyi - ÉF-ben is publikált - utcarekonstrukciója), azzal én kiegyeznék. Jelenleg azonban a fent említett okok miatt a közművek-tűzoltók s egyebek között kell sasszézni, ha bármiféle növényzetet akar valaki létrehozni. Nota bene, az említett OTÉK módosítási javaslatcsomagunk BM által figyelemre se méltatott (partnerség, hurrá!) egyik eleme lenne, hogy külön szabályozható területfelhasználásként nevesítsük a "burkolt dominanciájú köztereket". Merthogy itt nálunk egy Piazza del Campo is út-közmű-hirközlési terület kategóriába férne be. Grotesz, ugye? És ha már utcakép. Vajon a homlokzatokat mi teszi élvezhetetlenebbé: egy áttört, légies lombozatú, árnyékot adó élő organizmus, vagy egy légvezeték-kapcsolószekrény-tűzcsap-citylight-irányító oszlop katyvasz?

blogen
2011.09.11.
06:46

@mB: Gondolom fel se tűnik, de a cikk szerzője, egy ilyen szűk utcácskába is kétoldali elvadult fasort akar telepíteni: http://www.epiteszforum.hu/files/imagelist/800_25gzsn_KAF_FAS_UTCAVAL.jpg Ez volt az a kép, amin olvasni kezdve a cikket először hátrahőköltem, ebbe a kis utcába ugyanis nemhogy kétoldali, de egyoldali fasor se fér be anélkül, hogy ne tegye tönkre az utcát. Egy ilyen mellékutcában nincs helye fáknak, erre reagáltam azzal, hogy minimum 25 méterben kell kijelölni azt az utcaszélességet, amire -szabadon növő, kétoldali- fasort telepítenek. Jóval lejjebb ezt írja: "Az Országos Településrendezési és Építésügyi Követelmények (OTÉK) belterületi közterületeink esetében közútjainkat és köztereinket beszédes néven illeti: Út-, Közmű és Hírközlési területek. Olyanok is. Ebben a kontextusban az utcakép, a komponáltság, a településökológia, a közterületi zöldfelület huszadlagos kérdéssé halványul." Erre reagáltam azzal (a lényeg kiemelve), hogy valami súlyos zavar van, ha a "zöldterület" fogalma automatikusan társul a "közterülethez", ugyanis a közterületnek számos fajtájra van, ezek közül a városi utca és tér nem társítható a zöldfelülettel, mert a zöldfelülettel társítható közterület neve park vagy éppen a "kert", "fasor", stb., a "park" pedig egy jelentős kiterjedéssel bíró összeffüggő terület eredetileg, amelyre értelme van zöldfelületet telepíteni, mert képes funkcionálni és nem a városképet súlyosan romboló diszfunkcionális és kényszeres pótcselekvés lesz. Az "út- közmű és hírközlési terület" a tipikus városias közterületek legszabatosabb leírása. A város ugyanis nem rigófüttyös kerekerdő, hanem egy közlekedési, hírközlési csomópont, amelynek hatalmas embertömeg infrastrukturális igényeit kell kielégítenie. Más igényekre, például zöldterület iránti igényre a városok speciális területeket hoztak létre, ilyenek a parkok, vagy egy-egy jelentősebb köz vagy magánépülethez kapcsolódó kertek, városkörnyéki parkerdők, stb. De ne is zavarjon, hogy a cikkre reagáltam teljes terjedelmében, hiszen ugyan hogy is érthetnéd, hogy miről van szó, ha eleve nem is zavar, hogy a városi létet meghatározó az épített örökségünket és építészeti élményünket az egyre diszfunkcionálisabban telepített fák eltakarják/elpusztítják! Számodra a város mint olyan nem jelent semmit, te neked semmi keresnivalód a városban, mert idegen test vagy ebben a közegben és olyan elvárásokat támasztasz amelyek ezt a közeget brutálisan rombolják.

Pákozdi Imre
2011.09.11.
09:12

@zsuppanandras: Kedves Zsuppán András, igazad van abban, hogy világszerte vannak olyan terek, amelyeket fák, sőt, növényzet nélkül ismertünk meg és úgy szeretünk. Még azzal is egyetértek, hogy ezek a "Fő"-terek. Az általad példának felhozott Klauzál tér, és az ugyancsak szóba került Hunyadi tér azonban nem főtér; tehát egyik sem társadalmi, közigazgatási, üzleti vagy közlekedési csomópontja a saját környékének, még akkor sem, ha mindkettőn található piac. Viszont mindkét tér létfontosságú zöldterülete annak a szomorúan túlépített kőrengetegnek, amelyben nagy nehezen helyet szorítottak a számukra. Javaslom, tanulmányozd a VI. és a VII. kerület zöldövezeti arányait. Úgy emlékszem, messze a legrosszabbak Budapesten belül.

mB
2011.09.11.
09:32

@blogen: klasszikusoktól csak szó szerint - jöjjön önmagam definíciója: "Számodra a város mint olyan nem jelent semmit, te neked semmi keresnivalód a városban, mert idegen test vagy ebben a közegben és olyan elvárásokat támasztasz amelyek ezt a közeget brutálisan rombolják." Szuperlájk - érzem is ahogy lassan alakulok és azonosulok önmagammal. De miután nekem itt semmi keresnivalóm (!...), jöjjön maga a város definíciója: "A város ugyanis (...) egy közlekedési, hírközlési csomópont, amelynek hatalmas embertömeg infrastrukturális igényeit kell kielégítenie." Ráday Mihály, ne hagyj el. mB, Idegen Test.

s5
2011.09.11.
10:04

@mB: Pontos statisztika nélküli személyes tapasztalatom, hogy az emberek többsége nem érti és nem látja az építészetet. Pontosabban nem is érdekli őket. Egyszerűen csak boldogan élni szeretnének. A boldog és kiegyensúlyozott életükhoz csak egyszerű helyszín az ahol élnek. Az ideális élettér meghatározásával megkaphatjuk milyen ez az épített környezet. Az építészek önmegvalósítani akarása elsősorban szolgálat kellene hogy legyen. A "műtárgy alkotás" fontos de az emberek többségét ez nem érdekli. Az ideális élettér műtárgyak nélkül is működik. blogen irja:"25 méterben kell kijelölni azt az utcaszélességet, amire -szabadon növő, kétoldali- fasort telepítenek" Véleményem szerint az idális élettérhez hozzátartozik a természeti környezet legalább illúziójának a megteremtése. Vagyis fa kell szinte minden utcába, ahol ez lehetséges. Az autók, útak és a közművek "egyszerű technikai akadályok" a cél elérése közben. Szerintem ez a jó hierarhia. (Vagyis ha az utca szűk az autók nem férnek el. http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-nemzeti-muzeum-1901-ben.jpg http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-vi-kerulet-andrassy-ut-_2.jpg http://www.epiteszforum.hu/files/imagelist/800_25gzsn_KAF_FAS_UTCAVAL.jpg ez alapján kellene elemezni újra a képeket) Az ELVADULT VÁROS TÚLBÚRJÁNZÁSÁRA csak a gondozott utak, terek és parkok, fásított (virággal bokrokkal beültetett) SZABADON ÉLŐ TERMÉSZET hozhatja a kellő egyensúlyt.

zsuppanandras
2011.09.11.
19:31

@Pákozdi Imre: Ismerem a VI és a VII. kerület zöldövezeti arányait, természetesen rosszak, bár ehhez hozzájárul az is hogy a kerülethatárokat a Dózsa György út mentén húzták meg, ezért a Városliget a XIV. kerület számait húzza fel bár egy Dembinszky vagy egy Szondi utcai lakos életminőségét akkor is javítja a park közelsége, ha ez nem látszik a statisztikában. szerintem érdemes lenne végiggondolni hogy melyik tér mire való. a Klauzál tér földrajzi elhelyezkedése illetve a történelmi hagyományai miatt tökéletesen alkalmas lenne arra hogy Belső-Erzsébetváros főtere legyen - ahogy a Kazinczy utca ideális főutca lett volna ha a most készülő rehabilitációt nem baltázzák el. a Hunyadi tér szerintem is más eset, de kevesebb fa ott is levegősebb, naposabb, szebb parkot eredményezne.

kékharis
2011.09.11.
21:07

@blogen: Holnaptól nyeld el te azt az évi 4-500 kiló port, amit egyetlen 50 éves, lombos fa tud és szokott is. Hogy a zajt hogyan tudnád tompítani, azt nem tudom. De a fák azt is szokták. Nyilván sose hallottál még arról az apró mellékkörülményről, hogy az emlegetett embertömeget egyének alkotják, akiknek nemcsak infrastrukturális igényei, hanem az életminőséggel kapcsolatos elvárásai is vannak. És nem a faluszélen, hanem a városban lakva követelnek némi levegőt és csöndet. Azt az "építészeti élményt" pedig, amelyet ez a gazdátlan, ápolatlan, lerohadt város ma úgy általában kínál, hasznos és bölcs dolog zölddel eltakarni. Továbbá: egy (sok) fa sokkal kevésbé rombolja a városképet, mint azok az új épületek, amelyeket mostanában beleraknak. Ezeket tényleg pincétől padlásig be kellene futtatni vadszőlővel, valamit talán segítene. (Sajnos sok közülük még erre is alkalmatlan.) (Ez persze blogenhez szóló komment, ha nem lenne világos.)

Mészáros Jolán
2011.09.10.
21:16

Ismerek egy építészt, aki teljes komolysággal állítja, hogy az ország összes épületét be kéne futtatni zölddel. A túlnyomó többség nyerne az ügyön, az a pár kivétel meg, amelyik nem... hát istenem, ennyi belefér.

wasan
2011.09.10.
18:39

Abban feltétlenül igaza van blogennek, hogy a szabadjára hagyott elvadult zöldterületek diszfunkcionálisnak tűnnek és tényleg zavarják az embert abban, hogy az épített környezetben gyönyörködjön. Valóban iskola példája ennek a problémának a Kossuth tér, ahol fenyőfákat kell néznem a világ egyik leghíresebb és legszebb homlokzata helyett. Ez kicsit merész hasonlattal olyan, mintha egy múzeumban a képek elé növényeket pakolnánk dézsában. Tudom erős hasonlat de annyira még sem. A városnak mint jelenségnek a legfontosabb ékköve a ház, az épület és annak a homlokzata (nem pedig egy fasor vagy egy fenyőfa csapat) és ezt igenis a világ elé kell tárni és gyönyörködni kell benne. S igen, én például szívesebben látnák egy kisebb léptékű, de nyírt és rendezett fasort például az Andrássyn. De persze az is túlzás, hogy semmi szükség a fára meg ki kell irtani a zöldet - feltételezem ezt provokatív szándékkal mondta csak az olvtárs.

Pákozdi Imre
2011.09.10.
22:02

@wasan: Na ne: mire valók a művészeti képzést zászlajukra tűző felsőoktatási intézmények, ha ekkora bizonytalanságot hagynak látogatóikban a "díszítés" és az "eltakarás" közötti különbség tekintetében? A Kossuth tér fái díszítenek, nem eltakarnak; díszítő funkciójuk betöltése közepette persze fedik a homlokzat egyes felületeit, de ezt azok vonzerejének fokozásával teszik. Például azáltal, hogy a sétáló számára minden szögből, minden pillanatban más szeletet fednek, és ezek átmenete maga is esztétikai élmény. Hadd idézzek egy párhuzamot a (villamosmérnöki) gyakorlatból. Ha egy nő felöltözik, azzal bizony elfedi saját homlokzatának jó részét. Mozgásával, gesztusaival azonban pont e fedés körülményeit változtatva teremt olyan dinamikusan varázsos aurát, amely a nézőt a homlokzat tényleges struktúráinak mélyebb tanulmányozására sarkallja.

blogen
2011.09.11.
06:31

@Pákozdi Imre: Ez szánalmas, ezt te se gondolhatod komolyan!

Pákozdi Imre
2011.09.11.
07:08

@blogen: Én nem tudom, hogy te milyen céllal blogolsz itt, de kérlek, hogy az általam írottakra a továbbiakban ne reflektálj. Ígérem, én se fogok a te hozzászólásaidra. Pace!

wasan
2011.09.11.
10:10

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi Imre. Kultúrkörönként változik, hogy egy nő mennyire öltözik fel és mindegyik meg tudja indokolni hogy az adott megoldás miért a legoptimálisabb a mélyebb struktúrák tanulmányozására:) Komolyra fordítva a szót, szerintem a Kossuth tér fái bizony már túlzásba esnek és kicsit erőltetett azt állítani, hogy vonzóbbá teszik az épületet. Nekem sokkal jobban tetszene a Parlamentünk ilyen körülmények között: http://www.berliniutazas.hu/berlin/kepek_reichstag1_1257080516.jpg http://www.barikad.hu/sites/barikad.hu/files/images/london_parlament.jpg http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/22/Parliament-Ottawa.jpg

Pákozdi Imre
2011.09.11.
18:07

@wasan: Ha az Országházat elölről nézi, tehát a Duna másik oldaláról, akkor egy gallyacska nem sok, de annyi sem zavarja a gyönyörködésben. De térjünk vissza a Kossuth téri hátsó, parkosított előterű homlokzathoz. Az Ön által mellékelt képek nagy, a mi Országházunkkal azonos léptékű épületeket ábrázolnak, amelyek azonban óriási térre nyílnak. A Kossuth tér nem ilyen. Ha azok a fák, bokrok, parkrészletek nem lennének ott, az Országház hatalmas tömbje ráülne a viszonylag keskeny térre. Itt tehát a parknak, változó magasságú növényzetével lelépcsőzési, tömegszelidítési feladata van. Emellett a park, a hátsó homlokzat látványának tagolásával mintegy fel is szabdalja a parlament kőrengetegét. Hogy mi "történne" a Kossuth térrel a növényzet, kiemelten a fák nélkül? Nos, ez szélsőséges mértékben megtapasztalható a firenzei Dóm hosszanti (déli és északi) oldalai mellett állva. Széles fronton, szinte ránk dől az amúgy gyönyörű kő... Ez persze ott, mint turisztikai térélmény, megengedhető, sőt, érdekes.

HI
2011.09.10.
11:05

Én a növényzetet és a fákat azért egy helyen soknak tartom. Azokon a terveken, főleg fotó realisztikus képeken, ahol az építészeti minőség hiányait a staffázzsal próbálják pótolni. Huszti István

EMA
2011.09.10.
10:11

Nem fér a fejembe, hogy amit én a hetvenes évek elején tanultam - közműalagutak - az még kérdéses, nem pedig az egyedül lehetséges megoldás! A cikk kapcsán megnézem az izraeli tűzoltó-előírásokat, mert kétségtelen tény, itt is elég súlyos hatóság, a Hátországi parancsnokság mellett - ez a két réme minden engedélyzési eljárásnak. Azt a lakókörzetet figyelembe véve, ahol most lakom, és ami még építés alatt áll, tehát a beépítési terv nem régebbi mint 10 éves, a fásítás meglehetősen intenzív. Igaz, itt nem zártsorú a beépítés, és két telek mélygarázsba lehajtója egyesítésével létrejött terület közel vízszintes része a tűzoltókocsiknak fenntartott tér. A házakat úgy kell tervezni, hogy ide fordulnak a biztonsági szobák ablakai - utóbbiak arra valók, hogy ha az irakihoz(1991) hasonló rakétaeső zúdulna a városra, ezekbe a biztonsági szobákba menekülnének a lakók, és találat esetén innen, akár tíz emelet magasból is menteni lehet őket. Igaz, itt a házak magasabbra nőnek mint a fák, de ma már az ősi babiloni mintát követik - a növényzetet a ház nélkülözhetetlen részeként betervezik, így a fák "felkúsznak" a tizedik emeleti tetőteraszra is. De legyünk őszinték, a magyar építészek fontosnak tartják a növényzetet, vagy csak az előírások egyik követelményét akarják kielégíteni, amikor terveznek? Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

marianna
2011.09.09.
17:21

Szerintem sok - sok épületnek jót tesz, ha inkább eltakarják a fák...:)

HI
2011.09.10.
08:16

@marianna: Igen, ha mondjuk a budai hegyoldalakról eltűnne a növényzet és csak az épített architektúra látszana, elég siralmas lenne a kép. Huszti István

blogen
2011.09.09.
15:46

Komolyabb probléma, hogy egyre több a fa! Sajnos a közterületeink közül a "tér" mint olyan kihalóban van, gyakorlatilag már csak mutatóba maradtak Budapesten kisebb terek, mind az összeset teljesen diszfunkcionális módon parkosították, ily módon a tér lényege, az épületek homlokzatai és tömege meghatározta közterület megszűnt funkcionálni és az értékes és impozáns homlokzatokat a "zöld-éhség" vagy mi szempontjából semmit se érő fák takarják el. Ez az építészet halála, minek bármilyen homlokzatot, tömeget tervezni, felújítani ha úgyis eltakarják zölddel. A városban fának kizárólag a parkokban van helye és kellene hozni valamilyen minimum kvótát, hogy mondjuk a park az egy hektárnál nagyobb, minimum húsz méter széles összefüggő területet városias beépítésű területen, ez alatt nincs park, és a parkokon kívül tilos fákat ültetni vagy legalábbis az arányuknak és elhelyezésüknek olyannak kell lennie, hogy semmilyen formában ne zavarja a közterület 360 fokos átláthatóságát, míg a fasoroknál minimum szélességnek kellene meghatározni a 25 métert. Tovább a technikailag parknak megfelelő területen, amennyiben jelentős középület található, a parkosítást úgy kell elvégezni, hogy annak a középületnek a főhomlokzatait semmilyen formában, semmi se takarja annak tengelyében.

bardóczi
2011.09.09.
17:24

@blogen: Hihi...no nem kell úgy nekikeseredni, a BM Építésügyi Főosztálya abba az irányba tart, hogy minden kívánsága teljesüljön :-)

Térműhely
2011.09.10.
04:54

@bardóczi: Kedves Bardóczi Sándor Szeretném megköszönni tartós keserveinkröl írt, szellemes és pontos dolgozatodat. S bár cikked kert-zöld-táj témájú, elkötelezettégű, a zöldfelületek helyére a legtöbb pontban írhatnánk nyugodtan épületet, házat. A beruházás-előkészítés kódolt felületessége, a beruházási programok hiánya, a találomra (előzetes statisztikai adatok és hatástanulmány nélkül!) alkotott jogszabályok, a törvényekkel létrehozott kvázi lebonyolítói maffia, a pallosjoggal felruházott tűzoltók túlkapásai,a fenntartás gazdátlansága, az egész élettartam szemlélet szinte tökéletes hiánya hasonlóan akadályozzák nemcsak a táj- és kertépítészeket, az építészeket, hanem az építésben dolgozó valamennyi mérnök kollégánkat. Ad Hihi... Sajnos tényleg nincs egyedül. Rombi

Pákozdi Imre
2011.09.10.
05:20

@blogen: Egy-két, esetleg három példát ha említene, kedves blogen...

bardóczi
2011.09.10.
06:10

@Térműhely: Először is köszönöm. Másodszor: az írás genezistörténete úgy kezdődött, hogy az egyik szerkesztőségi ülésen Pásztor 'treehuger' Erika főszerkesztő nekem szegezte a kérdést, hogy "a tájépítészek miért nem terveznek több fát?" Sokáig halogattam ezt az írást, mert nem tudok indulatmentesen erről írni. Ezért megpróbáltam az indulatot a szarkazmus mögé rejteni. Nem véletlen azonban az áthallás az építészeti problémák felé, hiszen a két szakma egy tőről fakad (Rerrich Béla), és értelmezésemben a tájépítészet az építészet része. A kamara szerint is, az ILO szerint is, az IFLA szerint is, az UIA szerint is. A BM szerint nem. Ezért is örülök, hogy az írásom együtt jelenhetett meg Bodonyi Csaba lényeglátó dolgozatával. Mert vannak áthallások. Nota bene csekély 4.5 hónapja fekszik a BM asztalán egy tájépítészeti javaslatcsomag az OTÉK jobbá tételéről, amibe a szakma 2 hónap intenzív munkát ölt, de nemhogy kritizálnák, beszélgetnénk róla: választ sem kaptunk. A levél hivatalos úton, kamarán keresztül, iktatva került oda. Régen a minisztériumot latinból úgy fordították szó szerint, hogy közszolgálati hivatal. Nagyon régen és nem ebben az országban!

EMA
2011.09.10.
10:29

@blogen: Remélem, hogy olyan helyen él, ahol egy fűszál sem zavarja az építészeti élményét! Ajánlok egy kősivatagot, ott kedvére gyönyörködhetne! Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

blogen
2011.09.10.
11:16

@Pákozdi Imre: Néhány fontos példa Budapestről: - Kossuth tér: a fák a téren az ország legjelentősebb épületét takarják el a tér számos pontja felől. - Kodály körönd: a tér gyönyörű palotáit fák takarják el - Klauzál tér: gyönyörű városi terünk lehetne fák nélkül díszburkolattal ellátva, ehelyett egy dzsungel terpeszkedik a kellős közepén - Hunyadi tér: dettó mint a Klauzál - Bakáts tér: a gyönyörű templomot oldalról és hátulról fákkal takarják el - Roosevelt tér: a téren növő fák teljesen kitakarják a térre néző palotákat - Rózsák tere: a város legszebb neogót katedrálisát takarják el három irányból fákkal - az Andrássy út legszebb palotáit a Bajcsy és az Oktogon között egy már az út fölött is összeérő burjánzó dzsungel takarja el - fák takarják el a barokk templomokat és kolostorokat a Battyhány téren - Nemzeti Múzeum: a főhomlokzatot minden irányból fák takarják el - stb., stb. Budapesten a "tér", de mint az Andrássy példáján látható lassan már a "sugárút" is mint olyan megszűnt létezni, a város gyönyörű építészeti örökségét ocsmány zöld lombkoronák takarják el.

HI
2011.09.10.
11:39

@blogen: Klasszikusokat idézve: "vicces". Huszti István

mB
2011.09.10.
11:42

@blogen: milyen kár ezért... az első hozzászólást még viccként is olvashatta az ember, úgy nem is volt rossz :-) (bár az "ocsmány zöld lombkoronák"-nak így is van ereje ;-) )

bardóczi
2011.09.10.
12:11

@blogen: Húha! Az említett példák majd mindegyike egykorúan fásított a kialakulásával Fővárosi Közmunkatanács, József Nádor stb által (őket nem zavarta). Még kultúrtörténeti szempontból sem választható el a pl. A Sugárút és fásítása, vagy a Nemzet Múzeum és kertje története. Nem túlzás ez a szegletes szemellenzősség egy picit? Ajánlanám figyelmébe, hogy az 'alley' eredetileg egy olyan fásított kocsiút a barokk tájszerkezetben, ahol összehajló fák alkotnak boltozatot az út fölött praktikusan azért, hogy a kilovagló - kikocsikázó főnemes ne kapjon hőgutát a nyári nagy melegben. Ezt a képet másolja le a legtöbb európai város, vagy mint Párizs, a barokk kastély kertjének alléit növi körbe lassan a város (így a Louvre - Tuileriák kertje - Eliziumi mezők útvonalon keletkezik az egyik legszebb európai városi allé (sugárút - telibe fásítva) a Boulogni erdőkig, és majdan ezt a "förtelmet" másolja le a vilgkiállításra készülő, nagyot villantani akaró Pest, ahol immár nem kizárólag a főnemesség, de a tehetős polgárságtól a nyárspolgárik mindenki ama fásított sugárúton kíván lekorzózni a Városligetig. Egyébként külön figyelmet fordítva arra, hogy a kontinens első kéregvasútjának és a közműveknek az elhelyezése ne lehetetlenítse el a kettős fasor létrehozását :-)

blogen
2011.09.10.
12:48

@bardóczi: Az Andrássi eredetileg is fásítva volt, három méternél nem magasabbra és jelentéktelen lombkoronájúra visszanyírt jelképes fákkal: http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-vi-kerulet-andrassy-ut-_2.jpg http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-vi-kerulet-andrassy-ut-_1.jpg Ugyanez igaz a Nemzeti Múzeumra is, ott se takarták a fő homlokzatot fák: http://egykor.hu/images/2010/original/budapest-nemzeti-muzeum-1901-ben.jpg Szal súlyos tévedés a semmit se takaró bonsai-á csonkolt díszelgő fasorocskát összehasonlítani a mai dzsungellal. Lehet, hogy nemcsak az épített örökségünket nem becsüljük, de a hanyatlás már olyan szintű, hogy kertészeink sincsenek, akik a metszőollót, fűrészt, baltát kezelni tudnák!

mB
2011.09.10.
13:03

@blogen: Nyilván sosem növő, max 3 méteres fákat terveztek eleve az Andrássyra... ;-) Én tényleg csak a humor oldaláról tudom felfogni ezt az ámokfutást hozzászólás-sort - ha nem így lenne, akár el is elszomorodhatnék a város (mint élő organizmus) ennyire látvány-szintű szemléletén. Viszont Sándor hozzászólását továbbfűzve itt egy egészen friss Párizs-zöldítési terv: Párizs (zöld) újragondolása (csak részek fordítva, hevenyészve) "Miért az ember az egyetlen élőlény, amelyik pusztítja saját környezetét? A lehetséges válaszok: közöny, kulturálatlanság, tudatlanság. Az ember nem tanulta még meg, hogy éljen harmóniában a természettel. A környezetünk állapota beszél legékesebben a civilizáltságunk mértékéről. Ebből következik, hogy jó minőségű természeti környezet segít a jobb társadalom, a jobb egyének kialakulásához. A jövő rajtunk múlik!"

HI
2011.09.10.
14:06

@blogen: Ez az, baltára magyar ! (bocs, de ezt képtelen vagyok komolyan venni) Huszti István

Pákozdi Imre
2011.09.10.
14:24

@blogen: A "Hunyadi: dettó mint a Klauzál" tételnél kikapcsoltam. Talán, mert azoknak a fáknak a megmaradásáért még tüntettem is. Felsorolása a maga groteszk igaztalanságában akkor lenne teljes, ha ideírná, mennyire cikisek a Nagymező utcai fák, amelyeknek lombja az Ernst Múzeum homlokzatát, törzse pedig a közvécé zöld bódéját takarja. Ennek még a korábban oda tervezett mélygarázs beruházói is örülnének a vizsgálati fogságot megélt volt kerületi polgármesterrel együtt...

blogen
2011.09.10.
15:01

@mB: Te a tudatlanságod oldaláról fogod fel, ugyanis nem tudsz róla, hogy eredetileg a városi fákat még véletlenül se hagyták megnőni a frekventált helyeken, hanem metszették/visszavágták őket, hogy kicsik és formásak maradjanak. A XX. század második felében következett be egy olyan általános igénytelenség, hogy a fákat többé nem metszették, hanem hagyták megnőni, később erre az igénytelenségre rakódott rá az az fals érv, hogy zöldet akarnak a városba. Néhány műveltebb, vagy ha úgy tetszik reakciós magyar városban máig gondozzák a fákat, például Vácon a Burgundia negyedben vannak gyönyörű fasorok.

blogen
2011.09.10.
15:02

@Pákozdi Imre: Igen, a Nagymező utcában is problémásak a fák.

s5
2011.09.10.
18:18

@blogen: Még több fát! -Utcákba, ahol a pakoló autóknak kell fenntartani a fák helyét. (A megváltozott közlekedési szokásokat pedig a változás 50 éves folyamata alatt lett vona idő lekövetni...) -"Terekre" (amik ma közlekedési csomópontok) -Lakótelepekre, amik sokszor anyátlanul gazdátlanok. Mindenhova ahol elegendő hely van egy fa lombkoronájának(és alig túlzok) -Városon kívüli területekre is pl: letarolt és úgyhagyott domboldalakra, régen művelt de ma elhagyott földekre (rengeteg ilyen van) a sok senkiföldjére. ...az épített és a természeti környezet is gazdátlanságot mutat... Hasznos lehetne egy pszihológiai támogatással létrejött elemzés a természeteshez-természetihez közelibb lakókörnyezet (és kontra) élettani hatásairól, avagy miért jobb az agglomerációban?

Mizsei Anett
2011.09.10.
19:04

@blogen: Nem tudom megállni... engedjék meg, hogy őszintén drukkoljak, hogy a fák effajta elhanyagolt, igénytelen "magasnövése" legyen Budapest legkomolyabb megoldandó problémája. A magam részéről akár takarják a homlokzatokat, akár nem, hálás vagyok minden "levélnégyzetcentiért", ami van. :)

mB
2011.09.10.
21:35

@blogen: visszatértünk a humorhoz - szuper! :-)

bardóczi
2011.09.11.
05:05

@blogen: Kedves barátom! A citált képek Andrássy utat érintő részein én nemrég telepített várostűrő ostorfákat látok nyíratlanul, amelytől ugyanazt várták mint Szabadkán: bírja el a városi levegőt, legyen igénytelen, kösse meg a port, felnőve pedig boltozódjon be (adjon árnyat). Megjegyzem, hogy a külső Andrássyn eredetileg platánok áltak (hát az se egy kisnövésű valami), melyeket a nádor hozott be az országba, és először az Alcsúti kastélyából kivezető allé-t telepítette ezekkel (Ma is egy csoda az az alcsúti közútszakasz. A citált Múzeumkerti részleten én egy századfordulós állapotot látok, ahol kétoldalt megmaradt az eredeti tájképi (angol) kert nyíratlanul, nem bonsai állapotban, míg a múzeum előterében egy a kor gyűjteményes kert divatja szerint csicsázott 'empire' virágágy rendszer rondít bele Petz Ármin eredeti terveibe, melyehez hasonlót ő soha nem rajzolt volna le.

blogen
2011.09.11.
06:25

@bardóczi: Hát rosszul látod, talán ha összehasonlítanád a törzsüket a lombkoronájuk méretével és már ha életedben láttál fát, akkor feltűnt volna, hogy azok a fák évtizedekkel ezelőtt lettek kiültetve és gondosan nyírják őket. Dehát istenem, valamilyen aszfalton felnőtt vagy, aki az égadta világon semmit se tud a növényekről és még a régi Andrássy fasort ábrázoló képen a lombkoronák és a törzsek közti ellentmondás se tűnt fel, pedig hogy kerestem a fotót, amin ennyire nyilvánvaló milyen szépen gondozott, évről-évre visszavágott volt az a fasor.

robit
2011.09.13.
10:23

@blogen: Az épületek homlokzata a megfelelően elhelyezett és kezelt fasor látványával együtt is érvényesülhet. Úgy értem nem feltétlen cél az hogy teljes rálátásom legyen egy homlokzatra, bizonyos részleteket tegyük fel nem látok, mert az egy fa takarásában van, de ha arrébb lépek kettőt akkor viszont ez is feltárul, újjabb meglepetéseket tartogatva. Szó sincs drágán és nehezen fenntartható alacsonyra nyírt lombozatú fákról, vagy ritkán ültettett fasorokról. Az a szép pl. London városában hogy az ember úton útfélen többszáz éves fa matuzsálemek alatt korzózik. Ezek a fák azonban erősen meg vannak metszve és mindig rálátást biztosítanak a mögöttük lévő épületek homlokzataira. Alaki metszés, ág ritkítás, fa ifjítás, London közterületeinek fáit évről évre metszik/visszanyesik, és itt nem elsősorban az újonnan telepített fa csemetékre gondolok, hanem a több száz éves platán fákra is.

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk