Nézőpontok/Kritika

Cselszövők és tréfamesterek

2015.04.22. 13:02

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Földrajzi hely:
Budapest

Építészek, alkotók:
Zoboki Gábor

Vélemények:
10

Dosszié:

A Magyar Nemzeti Galériára kiírt meghívásos nemzetközi tervpályázat eredményei újranyithatják a budapesti kulturális városfejlesztésről szóló vitát. Vár vagy Liget? Zöldmező vagy barnamező? Másolat vagy eredeti? Anakronizmus vagy kortárs? Bardóczi Sándor elemez.

Balázs Mihály a Liget-Budapest projektről tartott kerekasztal beszélgetésen a K:antinban arról beszélt, hogy az architecton másodlagos jelentése: cselszövő. Nagyon finom, játékos karakterleírás ez arra, ahogyan a problémát megoldani készülő kreatív építész, mérnök az elé kerülő feladatot részleteiben is megértve azt nem szervilis módon értelmezi, hanem sok esetben felül is írja az előzetes megbízói elvárásokat. Ez az építésnek (használjuk ezt a szép szót most a jobbá, épebbé tétel értelemben) természetes sajátja, a tézist antitézis, végül szintézis követi egy oda-vissza csatoló folyamatban.

A Liget-Budapest projekt keretében az Új Nemzeti Galériára kiírt nemzetközi építészeti tervpályázatok eredményének publikálása óta két síkon indult izgalmas vita, amely nemcsak a szaklapokat, de az országos és a közösségi médiát is képes volt tematizálni. Az egyik síkon a publicisták és hozzászólások a nyertes tervek „másolat" jellegét boncolgatják, a másik síkon pedig Zoboki Gábor „ellentervét", amelyben rögtön két botránykő is van: az új helyszínjavaslat és a Szent György téri helyszínre tervezett épület anakronisztikus építészeti megformálása. Mindkét síkon többszörösen megosztott mind a szakmai, mind pedig a laikus közönség. Az architecton tehát mozgásba lendült.

Elébb a „másolatokról" néhány tisztázó szót. A Liget-Budapest projektiroda feltett eredeti célkitűzése volt, hogy a Múzeumi Negyed zászlóshajójának tekinthető Új Nemzeti Galériára olyan világhírű építészirodákat hívjon meg, akik képesek arra, hogy a Múzeumi Negyedet világviszonylatban is hírértékű, egyedileg megformált épülettel gazdagítsák. Az első pofont akkor szenvedte el a meghívásos tervpályázat, amikor két magasan jegyzet név, Jean Nouvel és Renzo Piano is nemet mondott a felkérésre. Majd jött még a Budapestet meglehetősen jól ismerő és értő Erick van Egeraat, aki az idei építész konferencián tévedésnek nevezte és finom kritikával illette a városligeti helyszínt. Még nagyobb azonban a megdöbbenés most, a tervpályázat lezárulta után, amikor végigböngészhető a pályázatra beérkezett termés. Ebből a termésből pedig az látszik, hogy a meghívottak zöme egészen egyszerűen alig fektetett kreatív energiát a helyszín megértésébe, a tervekbe. Lelombozó az az alacsony színvonal, amivel például David Chipperfield érkezett le ide a „provinciákra", de a többi pályázó nagyobbik része sem tudott áttörőt produkálni. Olyat, amelyre az ember bárhol a világon felkaphatja a fejét. A Bilbao 2.0 (értve ezalatt a kortárs építészetbe ikonként berobbanó épületeket) ezen a tervpályázaton láthatólag nem született meg. Pedig nem titkolt célja volt a koncepciónak az, hogy a kulturális fejlesztés égisze alatt egy olyan építészeti turizmust tudjon generálni, amely miatt majd emberek milliói zarándokolnak el évről-évre Budapestre.

Kétségtelenül a termésből a norvég Snøhetta terve áll az ikonképzéshez a legközelebb. Ám az oslói operával való rokoni kapcsolat szinte azonnal felmerült. Nem, nem másolatról van szó, ahogyan néhány sajtótermék tálalta, de nem is pusztán az építésziroda karakteres stílusjegyeinek megengedhető ismétlődéséről. A norvégok ligeti ÚMNG terve és az oslói operában ugyanaz építészeti gondolat: egy ferde sík, amely köztérré teszi és többletfunkciókkal ruházza fel az épületet. Ez Oslóban még egy EREDETI gondolat volt, amelyet több nemzetközi építészeti díjjal is elismertek és tekintélyt, hírnevet szerzett a cégnek a nemzetközi térben. Az oslói opera mára olyan landmarkká kezd nemesülni, mint ahogyan ez Sydney-ben az ottani operával megtörtént. Hivatkozási alap lett. MÁSODJÁRA viszont ugyanezt az ötletet elsütni már kissé izzadságszagúan hat.

A Snøhetta vagy a Sanaa másodlövéseire egészen biztosan nem pontos kifejezés a „plagizálás" vagy a „másolat", de nagyon is pontos kifejezés az „utánérzés". Természetesen sehol nincs az megtiltva, hogy valaki a saját korábbi formajegyeit felhasználja, a világban minden sztárépítész építi az önálló brandjét, ám ezt meglehetősen kontextus nélkül teszik az -isztán végződésű helyeken és egyéb banánköztársaságokban, vagy éppenséggel a gazdasági robbanás epicentrumában, Kínában és az arab világban. Mindenütt gátlások nélkül, ahol a befogadó közeg nem elég képzett ahhoz, hogy felfogja a konzerv anyag degradáló üzenetét. Ezek a győztes tervek itt a Ligetben két nagyon fontos, és szerintem a megbízótól is elvárt peremfeltételnek nem felelnek meg: a kontextusnak és az egyediségnek.

Az olvasók zöme nagyon jól tudja, mit gondolok a Városliget múzeum-ligetté való átalakításáról. Ám ha ezt a szakmai ellenérzést egy pillanatra félrerakom, és megpróbálok a pályázati kiírást létrehozó megbízó fejével gondolkodni, akkor sem értékelném magamban sikeresnek a tervpályázatot. Oslóban az EREDETI gondolathoz társul egy vízpart és egy a vízre nagy rálátást adó nézőpont, ami működőképessé és valódi landmarkká, térmágnessé teszi az Operát. Ugyanez hatás jött létre Bilbao-ban, ahol az épület egy kikötői dokkba hajózza be a kultúrát nagy napvitorláin. Azt gondolom, hogy amennyiben Budapest képes feláldozni egy a saját identitását eddig megtestesítő világcsodát – nevezetesen a világ első közparknak tervezett közparkját - akkor egy helyettesítő világcsodánál kevesebbel nem szabadna beérnie. Snøhetta viszont ugyanezt az agórává formált födémet kontextus nélkül pottyantja le a Ligetbe: a Hermina útra néző lelátó-kilátópont nem annyira érdekes, hogy megmásszam, a nagyrét felé néző, amely akár működhetne pl. rendezvénykilátóként pedig félig használhatatlan, mert a mellette álló ellen-ék kitakarja a nézőtértől a nagyrét felét. Ez az épület semmit nem rak hozzá a Ligethez, meg sem akarja azt érteni. Nagyon érdekes, hogy a döntött síkokkal szinte ugyanígy még egy másik pályázó, a Henning Larsen Architects is próbálkozott kicsit más tömegekkel operálva, és az agóra funkciót kihagyva a képletből. A skandinávoknál úgy látszik ez a billegő architektúra az új fétis.

Amennyiben egy picit a látványtervek mögé is bekukkantunk, bődületes léptéket látunk, amelyet a látványtervek jó nagyra és sűrűre megkomponált fái és léptékhelyesen talán 4 méteres ember torzításai elfednek előlünk. Snøhettánál a látványterv nem foglalkozik a lépcsősorok mellett hiányzó biztonsági korláttal, a két elforgatott éket összekötő gerendák és a bárki számára használható felületek között feszülő veszélyforrással, amely szintén biztonsági korlátért kiált, ám vele együtt az egész koncepció eleganciája vész el.

Ami Zoboki Gábor “médiahack"-jét illeti, a botrány kirobbanása után néhány nappal több sajtómegjelenésben, illetve az MTA-ba szervezett MUT konferencián is teljesen egyértelművé tette, hogy a klasszicizáló Galéria-terv részéről semmi egyéb, csak egy hatalmas kavics belepottyantása az állóvízbe, amelynek elsődleges célja a Várról és a Szent György térről folyó vita összekapcsolása a múzeumfejlesztési koncepcióval. Egy funkcionálisan helyt álló, de formailag szándékoltan „erős" húzás. A Népszabadságban a Szalai Anna által készített riportban („Mindig is az udvari bolondok mondták ki az igazságot" ) Zoboki azt nyilatkozta, hogy szerinte nem az ő tervét kellene a Szent György téren megvalósítani, hanem egy oda kiírt múzeumi tervpályázat a cél. Ebből a tervpályázatból pedig ő saját magát azzal zárná ki, hogy beülne a zsűribe. Ez szerintem egy korrekt ajánlat. Ha tényleg csak a „birodalmi" esztétika bevetésével lehet az építészetileg és vizuálisan képzetlen politikát erre a helyszín alternatívára rávenni, akkor Zoboki akciója brilliáns “partizán" tett. Mára már ugyanis nagyjából mindenki elkönyvelte magában, hogy a Liget a Múzeumi Negyed áldozatává válik, a halk szavú szakmai ellenállást mára szinte teljesen ledarálták, az úthenger robog. És akkor színre lép egy legalább olyan erős politikai háttértámogatással rendelkező sakkjátékos, mint Baán László, amely legalább egyenlővé teszi a korábban kiegyenlítetlen erőviszonyokat.

Az eredmény? Újra lehet végre nyíltan (rossz ízű pártpolitikai cimkézgetés nélkül) vitatkozni arról, jó helyszín-e a Múzeumi Negyed számára a Liget! Újra lehet vitázni arról, hogy a most kiírásra kerülő városligeti tájépítészeti tervpályázatnak kell-e kötelezően számolnia a Galéria park közepi pozíciójával! Egy dolog nem lehet vita tárgya. Az, hogy a Városliget megérett a rekonstrukcióra. De véleményem szerint ez elsősorban zöldfelületi rekonstrukciót kell, hogy jelentsen.  Hiszen végtére is ez volt a világon az első közparknak tervezett zöldfelület. Nem írhatjuk ki rá 2015-ben, a park fontos évfordulóján, hogy „élt 200 évet, meghalt az utókor érdektelensége miatt". A Liget ettől többet érdemel. Nagy respekt azért, ahogyan az architecton bevágta azt a féltéglát az állóvízbe. Most az lenne itt a feladat, hogy ezeket a hullámokat ne hagyjuk lecsendesedni és egy jobb mederbe tereljük a város fejlesztését. Egy olyan mederbe, amelynek kereteit a Tarlós kabinet által létrehozott és a fővárosi közgyűlés által elfogadott Budapest 2030 már rögzítette. Amelynek egyébként a Liget-Budapest program jelenleg teljesen ellentmond.

Bardóczi Sándor

 

 

Vélemények (10)
Haussmann
2015.04.23.
05:55

Tisztelt Bardóczi úr,

fenti veretes kritikájában melyik köpönyegében kíván hiteles lenni:

-          mint egy érdektelenségbe fulladt ellenterv szellemi atyja,

-          mint a Liget fejlesztése ellen hecckampányt folytató fórum szerkesztője,

-          vagy egyszerűen csak mint tájépítész,

aki egymagában felül tudja írni egy nemzetközi zsűri ítéletét, és méltónak érzi magát arra, hogy mind a pályázó építészek, mind a zsűri tagjai és szakértői lenézésében és munkájuk lealacsonyításában nyilvánítsa ki örömét az Olvasó számára.

Vagy egyszerűen csak hirtelen jött megváltója, Zoboki mester elvetélt karmesteri karrierjének jól komponált kottájából szíveskedik játszani nekünk zagyvalagokat – hiszen már a kulcsmondatot sem sikerül saját kútfőből megalkotnia.

„Nem jött el a csoda Budapestre.” Ezzel a tézismondattal haknizza végig Z a magyar médiát, hogy magát a zsűribe, terveit rajzoló „gyerekeit” pedig majd ezzel a húzással a nyertesek közé emelje saját hajánál fogva azon a helyen, amelynek egyik oldalán már – egyedüli magyar építészként neki dedikált módon – már tervezheti a Miniszterelnök Hivatalának elhelyezését. (Ehhez nincs néhány szava, Szerkesztő úr kérem?)

És valóban, nem jött el a csoda. De van egy rossz hírem – bár sokan várták, de nem jött el a Télapó sem Budapestre. Helyettük az építészet jött el csendben, rendben. Olyan helyre jött, ahol már van és lesz építészet, ahol már vannak és lesznek olyan alkotók, akikkel méltó dolog együtt versenyezni. (És vannak olyan alkotók, akik ezt a pillanatot saját karrierjük építésére használják fel, és nem merték megmérettetni magukat ebben a versenyben.)

Ha szerkesztőként szíveskedne megtisztelni az Építészfórum egyre fogyó olvasótáborát azzal, hogy nem véleményrovatként használná a nyilvánosságot a Zoboki-kampány szekértolójaként, hanem ALKOTÓ ÉPÍTÉSZEKET kérne fel a művek elemzésére, ne adj’Isten szakmai vitájára, akkor talán Ön is azt tenné, ami a dolga és nem kényszerülne olyan építészeti kritikai tevékenységre, ami nehéz műfaj, képzettséget és tapasztalatot igényel – és lássuk be, ebben Ön nem tud sem hiteleset, sem nagyot alkotni. 

Vagy ha mindezt helyénvalónak tartja, kérem inkább töltsön fel nekünk olyan videókat, amelyen Ön Zoboki vezénylő mesterre vetett ájult tekintettel hárfán játszik Schubert dalciklusokat a MÜPA színpadán. Ennek szakmai értéke sem lenne különb az Ön építészeti kritikáinál, viszont élvezeti értéke jóval nagyobb. Ha már fájdalmat akar okozni, tegye azt élvezetesebben... 

Pákozdi Imre
2015.04.23.
07:35

@Haussmann: Én nem tudom, hogy maga kicsoda, Haussmann, de befejeztem az Önnel való vitát. Fenti, Bardóczit illető megszólalása ui. ordenáré, személyeskedő lökdösődés, amelyet ön, nicknév mögé bújva folytat hús-vér vitapartnerével. Ez tudja olyan, mintha a Párizsban, a XIX. század középső harmadában elterjedt, de elvétve még ma is létező, paravánszerű utcai vizeldék (az úgynevezett vespasienne-k) bádogfala mögül kiabálna elő. Ehhez nem kívánok a továbbiakban célobjektként szolgálni. 

perika
2015.04.23.
07:45

@Haussmann: Tisztelt Bardóczi úr,

[...]

aki egymagában felül tudja írni egy nemzetközi zsűri ítéletét [előítéletesség], és méltónak érzi magát arra [előítéletesség], hogy mind a pályázó építészek, mind a zsűri tagjai és szakértői lenézésében [durva vádaskodás] és munkájuk lealacsonyításában [durva vádaskodás] nyilvánítsa ki örömét az Olvasó számára.

Vagy egyszerűen csak hirtelen jött megváltója, Zoboki mester elvetélt karmesteri karrierjének [személyeskedés] jól komponált kottájából szíveskedik játszani nekünk zagyvalagokat [személyeskedés, ítélkezés, előítéletesség] – hiszen már a kulcsmondatot sem sikerül saját kútfőből megalkotnia [személyeskedés, előítéletesség].

„Nem jött el a csoda Budapestre.” Ezzel a tézismondattal haknizza végig Z a magyar médiát, hogy magát a zsűribe, terveit rajzoló „gyerekeit” pedig majd ezzel a húzással a nyertesek közé emelje saját hajánál fogva azon a helyen, amelynek egyik oldalán már – egyedüli magyar építészként neki dedikált módon – már tervezheti a Miniszterelnök Hivatalának elhelyezését. (Ehhez nincs néhány szava, Szerkesztő úr kérem?) [harag]

És valóban, nem jött el a csoda. De van egy rossz hírem – bár sokan várták, de nem jött el a Télapó sem Budapestre. Helyettük az építészet jött el csendben, rendben. Olyan helyre jött, ahol már van és lesz építészet, ahol már vannak és lesznek olyan alkotók, akikkel méltó dolog együtt versenyezni. (És vannak olyan alkotók, akik ezt a pillanatot saját karrierjük építésére használják fel, és nem merték megmérettetni magukat ebben a versenyben.) [célzatos ki-, és leszólás, ítélkezés]

Ha szerkesztőként szíveskedne megtisztelni az Építészfórum egyre fogyó olvasótáborát [éppen nem fogy, hanem növekszik:-) - aszerk] azzal, hogy nem véleményrovatként használná a nyilvánosságot a Zoboki-kampány szekértolójaként, hanem ALKOTÓ ÉPÍTÉSZEKET kérne fel a művek elemzésére, ne adj’Isten szakmai vitájára, akkor talán Ön is azt tenné, ami a dolga és nem kényszerülne olyan építészeti kritikai tevékenységre, ami nehéz műfaj, képzettséget és tapasztalatot igényel – és lássuk be, ebben Ön nem tud sem hiteleset, sem nagyot alkotni. [durva személyeskedés]

Vagy ha mindezt helyénvalónak tartja, kérem inkább töltsön fel nekünk olyan videókat, amelyen Ön Zoboki vezénylő mesterre vetett ájult tekintettel hárfán játszik Schubert dalciklusokat a MÜPA színpadán. Ennek szakmai értéke sem lenne különb az Ön építészeti kritikáinál, viszont élvezeti értéke jóval nagyobb. [durva személyeskedés] Ha már fájdalmat akar okozni, tegye azt élvezetesebben... [Haussmann, Önnek sajnos tényleg fájdalmat okoz, hogy mások más véleményen vannak. Haragszik Bardóczira, haragszik az epiteszforum.hu-ra, haragszik mindenkire, akinek más a véleménye, aki nem esik hasra egy nemzetközi zsűri és a Pritzker-díj előtt, akinek túl magas egy 40 méter magas épület a Ligetben, s aki egyszerűen csak másképp gondolkodik. Mondja Hausmann, miért haragszik? Milyen szükséglete nem elégült ki vagy milyen szükségletének kielégülését sérti az, hogy Bardóczi és még nagyon sok más, hozzáértő és kevésbé hozzáértő számára nem elfogadható ez a projekt? Miért haragszik azokra, akik amatőrként, fél-profiként vagy akár profiként - pl. MUT - bele mernek szólni egy olyan ügybe, ami egyetlen személy személyes ambícióinak kiteljesedése? A Városliget Zrt. milliárdos projektjéből nagyon sok pénzt költöttek és még fognak is költeni a projekt társadalmi elfogadtatására. Ön szerint mi abban a kivetendő, hogy egy icike-picike médiatermék felületén helyet kapnak a másképp gondolkodó szakértők és uram bocsá' a kevésbé szakértők? Vagy azért haragszik, mert az érdekeit sértik ezek a gondolatok? Tényleg érdekelne, hogy mi a baj az Öntől különböző, másfajta véleménnyel? Nem tudom, hogy ki lenne az ma Magyarországon, akinek tollából hitelesnek tartana egy építészkritikát az összes beadott épülettel kapcsolatban, de ha van ilyen ember, és meg tudja nevezni, akkor tegye meg, írja meg privátban, majd felkérjük őt, és munkáját ki is fizetjük. Az epiteszforum.hu eddig is nyitott volt, ezután is nyitott lesz a különböző aspektusok felmutatására még akkor is, ha magunk nem értünk egyet a projekt elhelyezésével. Üdv, perika ]

ps: 

Ajánlom figyelmébe Marshall Rosenberg erőszakmentes kommunikációról szóló tanítását. Ha megnézi ezeket a videókat, maga is látni fogja, hogy a fenti hozzászólás igazi sakál-beszéd volt. Kár. Próbáljuk meg másképp, főleg akkor, ha nem értünk egyet. Plíz.

 

bardóczi
2015.04.23.
12:02

@Haussmann: Tisztelt Haussmann!

Sajnos nem tudok minden kérdésére reagálni, mert éppen ma van az Év Tájépítésze Díjkiosztó Gála, amit én szervezek és nagyon sok vele a teendő. Kérem bocsásson meg érte. De szeretettel meghívom rá, ahogy minden olvasót is, hátha egy picit sikerül ezzel a szakmák között felégetett hidakat újraépíteni. Legfontosabb kérdésére válaszolva:

Ebben a vélemény cikkben az ön által felsorolt lehetőségek közül egyik minőségemben sem szólaltam meg. Inkább csak úgy, mint a véleményének közügyekben hangot adó állampolgár és városlakó. Mert hiszen az építészet közügy, pláne akkor közügy, ha egy projekt kapcsán a magyar GDP fél százalékát meghaladó összeget kívánnak elkölteni azok, akik bennünket képviselnek. Nem nagyon volt alkalmam látni, hogy erről a programról úgy istenigazából (akár csak közvéleménykutatás szintjén) megkérdezték-e a projekt finanszírozóit (t.i. a városlakókat), ahogyan azt civilizált országokban szokás. 

Számos alkalommal részt vettem és magam is kezdeményeztem ebben az ügyben szakmai vitát. Alkotó építészekkel is diskuráltam ebben a kérdésben. Amikor egymagamban (sic!) írom felül a nemzetközi zsűri ítéletét, akkor többek között olyan véleményekre, képzettségre és tapasztalatokra alapozok, amelyek mögött Ybl-díjas, pro architectura-díjas, Paloczi-díjas építészek állnak, és amelyek megerősítenek abban, hogy a Liget-Budapest program elhibázott. Nem egy véleményre és nem csak Zoboki Gáboréra. Az ő véleményére is, ez kétségtelen. Ahogyan Skardelli Puskás Stadion terve, úgy most Zoboki helyszínjavaslata kapcsán is megkapom, hogy én ezen urak szekértolója vagyok. Nem vagyok az. Egyikükkel sincs személyes nexusom, futólagos az ismeretség, mindkettőjüket illettem már szakmai kritikával, ahogyan ebben a cikkben is megtettem Zoboki kiadott látványterveivel kapcsolatban. Ha valaki valamivel egyetért, az attól még nem szekértoló. A kritika tényleg nehéz műfaj, adott esetben például a jó kritikus tud néha egyetérteni a kritikájának a tárgyával. Éppen ezért nem hagynám ezt kizárólag építészekre, mert ők a legprofibbak abban, hogy tervekben beszélgetnek. Én úgy gondolom, hogy az épületekről, építészekről verbálisan is diskurálni kell, az pedig nem lehet érv egy kritikai írásnál sem, hogy nem gyakorló építész az írója. Ez butaság. A társadalom és ez a projekt is sokkal bonyolultabb a vegytiszta építészetnél, már programszinten lett elrontva, a programírás, urbanisztika pedig például a szakterületem, nekem ebben van 16 éves gyakorlatom. A projekt azóta is ezt a rontást cipeli magával, rendre lerázza magáról a szakmai és a laikus kritikákat is, de egy ponton ez okozza majd a vesztét, ahogyan minden hasonló esetben ez történt meg (ld: Kormányzati Negyed). Tudja erővel csak a Haussmannok tudtak építkezni, de hát halottakról jót, vagy semmit...

Yan Gable
2015.04.28.
19:58

@perika: A Szépművészeti Múzeum épületének magassága: 39,05 méter.

(http://infoszab.budapest.hu:8080/akl/tva/Tir.aspx?scope=kozgyules&sessionid=6577&agendaitemid=87118 --- 01_Vizsgalatok_Helyzetertekeles_VESZ (1).pdf 65. oldal)

Pákozdi Imre
2015.04.28.
21:48

@perika: Igenám, de a Szépmű nem a Városliget Z-VI-os övezetében, a Városligeti Parkban helyezkedik el - ahol az új MNG lenne. És ahol a legnagyobb beépítési magasság 25 m. Ld. az Ön által idézett linken, a VÉSZ rendelet-tervezet.végleges letölthető anyag harmadik részében, a 9. fejezet 16. paragrafusában.

Hartmann György Sándor
2015.04.29.
08:38

@Pákozdi Imre: Igen, de ha tényszerűek akarunk lenni, akkor a (9) bekezdésen kívül figyelembe kell vemmi a (10) és a (11) bekezdést is!

Ryhe

Yan Gable
2015.04.29.
16:57

@Pákozdi Imre: Városliget = a Hungária körút – Kacsóh Pongrác út – Hermina út – Ajtósi Dürer sor – Dózsa György út, valamint a Magyar Államvasutak Zrt. 29737 és 29834/3 helyrajzi számú vasúti területe által határolt terület. Városligeti ingatlan = a 29732/1 hrsz.-ú ingatlan Városi park = a városligeti ingatlan területe a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok és a Hősök tere nélkül.(forrás: http://infoszab.budapest.hu:8080/akl/tva/Tir.aspx?scope=kozgyules&sessionid=6577&agendaitemid=87118 / 01_Vizsgalatok_Helyzetertekeles_VESZ (1).pdf / 3. oldal)

Heinrich Nebbien tervének határa a mai Szabolcs utca felé, a vasúton túl lehetett...

zim
2015.04.22.
20:34

Az oslói Opera legmagasabb pontja, ahova fel lehet jutni, kb. 27-28 m magasan van, ehhez képest Bp-en 40 m-ig húzta fel a Snøhetta az épületet, a tájolással kevésbé bajmolódva. Az oslói bonmot szerint, a vakító fehér járható márványtető éves fenntartása egyébként több pénzt visz el, mint az operaelőadások éves költségvetése - de ez rendben van, mert ez így demokratikus (vajon nálunk ezt, hogy gondolják..??). Nyáron a ferde tető tele van napozókkal, pihenőkkel. Tavaly ide települt ki a norvég tv nyári magazinműsora is (mint nálunk Siófokra).

Az én szemem előtt azonban inkább a budapesti (igen közeli) példa lebeg: az új BS Sportcsarnok tetején kialakított közterületek, melyek az év 340 napján, az emberek elől lezárva, rácsok mögött árválkodnak, városi zárvánnyá silányítva Stadionok metróállomás környezetét.

Skandinávia hirtelen gazdagodott olajhatalmának szüksége volt (van) ikonikus épületekre, hogy a 20 éve még provinciális Oslo felkerüljön a világtérképekre. Nos, ez az északi Dubai, bár már 8 éve kész az Opera, még mindig nem bírta rendezni annak városi környezetét (a bp-i Nemzeti Színházhoz hasonló állapotokkal találkozunk ott is), ami azért elgondolkodtató.

A Snøhetta egyébként pont ezzel párhuzamosan adott be egy javaslatot a felrobbantott oslói kormányzati negyed megújítására (http://www.aftenposten.no/kultur/Slik-vil-arkitektene-gjenskape-regjeringskvartalet-7977754.html), amely vélhetően jóval fontosabb volt nekik, bár a hybris ott is csillan.

FenyvesiHK
2015.04.22.
16:15

Ha már....volna nekünk saját is ebből a formai megoldásból

http://epiteszforum.hu/meghivasos-otletpalyazat-az-ujlipotvarosi-kozossegi-haz-epitesere-eredmeny

kicsi(?) zöld, igaz csak egyfele dől, de a miénk.(lett volna, ha V. mester ki nem üti a nyeregből "virágból kibomló" kalapdobozával.)

Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk