Épületek/Örökség

A római Borromini-loggia 80 év után

1/7

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/7

A római Borromini-loggia 80 év után
Épületek/Örökség

A római Borromini-loggia 80 év után

2007.03.18. 15:14

Cikkinfó

Szerzők:
Hetényi Ágnes

Földrajzi hely:
Róma, Olaszország

Rosszkedvünk és a megszorítások tavaszias telén jó volt látni a Római Magyar Akadémia épületét, a Palazzo Falconierit. A palota mai arculatát az 1640-es években a római barokk egyik legnagyobb építésze, Francesco Borromini alakította ki. A magyar állam éppen az idén 80 esztendeje, 1927-ben vásárolta meg, így azóta tartozunk felelőséggel ezért a nagyon értékes műemlékért. Hetényi Ágnes írása

Rosszkedvünk és a megszorítások tavaszias telén jó volt látni a Római Magyar Akadémia épületét, a Palazzo Falconierit. A palota mai arculatát az 1640-es években a római barokk egyik legnagyobb építésze, Francesco Borromini alakította ki. A magyar állam éppen az idén 80 esztendeje, 1927-ben vásárolta meg, így azóta tartozunk felelőséggel ezért a nagyon értékes műemlékért.

Az 1981-ben befejezett, nem mindenben szakszerűen elvégzett rekonstrukció óta több mint három évtized telt el. Eljött hát az ideje, hogy ahol kell, a szakemberek újra foglalkozzanak a palotával. A negyedszázaddal ezelőtti munkálatokból kihagyták a homlokzatokat, piszkosak, elhanyagoltak maradtak. Ennyi idő alatt elhasználódtak és elavultak lettek az akkor felújított gépészeti egységek, egy részük már nem is felel meg az európai szabványoknak. Különösen tönkrement a tető, így újjáépítése halaszthatatlanná vált. Az utóbbi két esztendőben azután a teljes tetőszerkezet megújult, az állványzatot kihasználva pedig megkezdődött a külső homlokzatok rekonstrukciója is. Emellett benn az épületben is folyik a munka: a víz- és az elektromos vezetékrendszer szakaszonkénti cseréje.





Pompás látvány a Via Giulia felöli főhomlokzat új, világos, tojáshéj színe. A megfelelő falrészekből vett minták alapján a kutatók megállapították, hogy ehhez hasonló (a híres, a Róma környékén bányászott, félmárvány mészkő, a travertin színére emlékeztető) árnyalat lehetett az épület eredeti, Borromini-kori vakolat-színe is. A római műemléki hatóság, amely a munkálatok minden fázisát szigorúan ellenőrzi, máshol is, szerte a városban előszeretettel alkalmazza újra ezt a világos tónust, melynek hatására a falrészletek ismét plasztikusakká válnak. A mindent (nem feltétlenül jótékonyan) befedő városi kosz immár nem takarja az elegáns, hangsúlyos párkányzatot, konzoljait, a konzolok között elhelyezkedő, a palota egykori tulajdonosaira utaló családi címereket.

Amikor Borromini a korábbi erődszerű, zárt alaprajzú, kora reneszánsz épületet "kinyitotta", és egy új, bonyolultabb alaprajzú, több szárnyú, barokk palotává formálta át, nemcsak a megrendelő család, a firenzei származású, gazdag Falconierik igényeinek akart megfelelni, de a nagy példaképnek, Michelangelónak is. Felismerte ugyanis, hogy a zseni egyik szép öregkori alkotása, a szomszédban álló Farnese palotát lezáró erőteljes koronázó párkány valamiképp megkönnyíti, kevésbé tömbszerűvé teszi az óriási épületet. És valóban, ugyanez a szellemes megoldás remekül működik a mi Palazzónknál is: az erős lezárás valamiképp feloldja a nagy épülettömb súlyát, nehézkességét. És most ezt a képet és élményt kaptuk vissza attól, hogy a főhomlokzatot restaurálták, újrafestették. De készek az ösztöndíjasoknak épült Palazzina felőli, udvari oldalhomlokzatok, sőt a Tevere felőli homlokzati fal egy része is, így alapos a remény, hogy júniusra az egész Falconieri palota „köpenye" megújul, tiszta és világos lesz. Bármilyen irányból közeledünk hozzá, jól láthatók lesznek a falakat tagoló elemek, a falrészletek, az ablakpárkányok.

Szerencsére a palota földszintjén és az első emeleten lévő mennyezeti, Borromini által tervezett, káprázatos stukkókat harminc évvel ezelőtt a legkiválóbb olasz szakemberek restaurálták. Volt is mit, mert a korábbi, sorozatos átalakítások a stukkókat fenyegető körülményeket hoztak létre. Egyetlen példa: hajdanán az első emelet egyik sarkában a boltozati stukkódíszeket álmennyezettel fedték el, hogy a helyiséget fürdőszobává alakítsák át! Ezeket a kirívó anomáliákat persze már a '70-es évek végén felszámolták, méghozzá olyan megbízható színvonalon, hogy a stukkók és a freskók ma is elég jó állapotban fogadják a látogatókat. Látni néhány vékony repedést a falak vakolatán és a mennyezeteken is. Ezek nyilván az 1997-es erős umbriai földrengés Rómában is érzékelt következményeinek tulajdoníthatók. Ám ezzel együtt is, a szakemberek ma úgy látják, hogy ezeken a művészettörténetileg nagyon értékes mennyezeteken jelenleg nincs sürgős tennivaló.





Annál több van, vagy lenne, de mihamarabb, a palota tetején, a Borromini-loggián. A '70-évek végi rekonstrukcióból a loggia is kimaradt, akkor még nem volt olyan rossz állapotban, mint ma. A mintát Borromini itt is a szomszédos Farnese palotáról vette, de ő kiemelte a loggiát az épület tömbjéből és mintegy koronaként tette a palota legtetejére. Eredetileg egyébként lényegesen nagyobbra tervezte: az egész épület Via Giulia-i hossztengelye mentén végigfutott volna fenn a magasban. Végül csak három árkádívnyire építette meg – viszont felső teraszát kettős arcú szobrokkal díszítette. A loggia ettől még fenségesebb lett és még jobban kiemelkedik, Róma sok pontjáról így látható.

A szakértői vélemények szerint statikailag rendben van a palotát koronázó, hatalmas, három osztatú felépítmény. A tetejére felvezető, 19. századi vaslépcső és a balusztrád azonban már teljeskörű felújításra szorul, amiként az oszlopokat díszítő Janus-Jana fejek restaurálása sem halasztható tovább. Nagyon megviselte ezeket az alkotásokat az időjárás, a szmog, a savas esők. Mállanak az arcok, felületük repedezett és anyaguk erősen morzsolódik. Hasonló a helyzet a balusztrád korlátbábjaival is. Ez az anyag a római barokk épületszobrászatban használatos, speciális habarcs, amiből sok ornamentális és figurális díszítmény készült a város 16-17. századi építészetében, sőt még később is. Helyi "gyártmányról" lévén szó, restaurálásához is az olasz szakemberek értenek a legjobban, akik sikeresen együttműködnek magyar kollégáikkal.

Rómában egy ilyen rendű-rangú műemléken egy ecsetvonást sem lehet végighúzni az ottani műemléki hatóság tudta és engedélye nélkül. Ebből következik, hogy nem feltétlenül a legolcsóbb árajánlatot adó vállalkozást érdemes végül megbízni a megvalósítással. Hiszen ezzel a restaurálással tulajdonképpen a magyar állam vizsgázik az európai közvélemény előtt, hogy képes-e világszínvonalon gondozni a kezére bízott európai művészeti örökséget. A kulturális kormányzat érdeme, hogy képes volt folyamatosan biztosítani a financiális hátteret a szakaszonkénti munkálatokhoz. Ez egyrészt lehetővé tette és teszi, hogy az intézmény majdhogynem zavartalanul folytassa tudományos, illetve kulturális feladatainak ellátását, azt, hogy a palotában élők és dolgozók elviseljék az építkezéssel járó felfordulásokat. Másrészt pénzügyileg előnyös, mert nem egyszerre terheli a kulturális kasszát elviselhetetlenül nagy kiadásokkal.

A loggia restaurálása azonban sokba fog kerülni, és – sajnos – nem lehet az eddigi, lépésenkénti stratégiával megoldani. A palota "koronája" olyan egység, amelyet egészében, egyszerre kell felújítani. A tervek mindenesetre készen vannak, és 2007-ben megkezdődhetnek a munkálatok. Ha így lesz, a 2008-ra tervezett, és nagyon sokban itáliai vonatkozásokkal teli, a „Magyar Reneszánsz Éve" programsorozat olaszországi rendezvényeit a felújított loggián tartott megnyitóval lehet majd elindítani.

Hetényi Ágnes (szöveg), Pócs Dániel (kép)


Rövidebb változata nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom 2007/9. számában, A római Borromini-loggia címmel.


Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Középület

SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM // Egy hely + Építészfórum

2021.01.06. 17:41
00:08:06

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő része a budapesti Szépművészeti Múzeum 114 éves épületét mutatja be. Kiváló alkalom, hogy a pandémia miatt zárva tartó múzeum tereit virtuálisan is megcsodálhassuk. Így mikor következőnek ott járunk, olyan részletekre is rácsodálkozhatunk, melyek ezidáig elkerülhették figyelmünket.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

GRAPHISOFT PARK // Egy hely + Építészfórum

2020.12.10. 10:09
00:07:09

Az egykori Óbudai Gázgyár területe 1998 óta ad otthont egy folyamatosan épülő-szépülő irodaparknak. Első épületeinek téglaarchitektúrája a mai napig viszonyítási pont a hazai építészetben, és azóta is az ipari fejlődés és az igényes építészet találkozásának színtere. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti GRAPHISOFT Parkkal ismerkedhetünk meg.

Az egykori Óbudai Gázgyár területe 1998 óta ad otthont egy folyamatosan épülő-szépülő irodaparknak. Első épületeinek téglaarchitektúrája a mai napig viszonyítási pont a hazai építészetben, és azóta is az ipari fejlődés és az igényes építészet találkozásának színtere. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti GRAPHISOFT Parkkal ismerkedhetünk meg.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk