Épületek/Lakóépület

120 szociális bérlakás Pécsett, a Kertvárosban

1/4

?>
?>
?>
?>
1/4

120 szociális bérlakás Pécsett, a Kertvárosban
Épületek/Lakóépület

120 szociális bérlakás Pécsett, a Kertvárosban

2003.06.27. 12:29

Projektinfó

Szerzők:
Somogyi Krisztina

Földrajzi hely:
Pécs, Magyarország

Építészek, alkotók:
Pelényi Margit

Építész: Pelényi Margit (Duplán Kft), munkatárs Ruppert Gábor

Építész: Pelényi Margit (Duplán Kft), munkatárs Ruppert Gábor

Statikus: Benedek Dezső
Gépész tervező: Mártonfalvi Péter
Elektromos tervező: Lénárt Gábor

A pécsi önkormányzat 2 évvel ezelőtt hirdetett pályázatot a város déli peremén lévő telekre 120, kisméretű (30 és 40 négyzetméteres) szociális bérlakás építésére. A nyertes tervet, Pelényi Margit munkáját a modern építészet fontos alapgondolatainak alkalmazásán túl az élhető épület értékeinek megteremtése jellemezte. Ez a kettősség jól olvasható az épületek nyitott elrendezésén, a szerkezet és a homlokzatok közti összefüggés milyenségén, illetve azokon a finom (látvány)megoldásokon, amelyek a program személytelenségét hivatottak oldani.

A hagyományos építéstechnológiával kivitelezett, négyszintes lakóépületekbe május óta folyamatosan költöznek a lakók. A kifejezetten elegáns összképre hamar felíródtak a szociális bérlakás jegyei: a párkányokra száradni kitett ruhák és a sötétítőfüggönynek felcsíptetett színes textíliák. Így van ez jól! A házakban pezseg az élet: gyerekek rollereznek a bejárati rámpán, a beépített fa postaládákra szokatlan igénységgel kerülnek fel a nevek.
A tervező azért sajnálja, hogy nem épült meg a közösségi használatra szánt zöld tető, a házsor előtti fedett garázs és a kuka tároló illetve az árnyékoló szerkezet. (Viszont szomorúan észleljük, hogy egy műanyag redőnyös lelkesen dolgozik a környéken.)



Pelényi tervének fontos értéke, hogy nem szegregációra törekedett, nem hoz létre gettót, hanem a környezet fele nyitott elrendezésben fűzi össze az épületeket.

Érezhető, hogy a döntés mögött szociális érzékenységet is kell keresnünk. A környék építészeti minősége ugyanis olyan vegyes, hogy a szomszédos épületekkel való kommunikáció nem indokolt. Az alaphangulatot a hetvenes évek panellakótelepe alakítja, amelybe szigetként ékelődnek be a nyolcvanas évek, majd a közelmúlt ilyen-olyan épületei. A város felőli oldal ellenpólusa az üres domboldal, amelyet kicsit messzebb az évek óta üresen álló FeMa áruház (építész: Kistelegdi István) zár le.
A heterogén kontextus ellenére az épületcsoport két helyen is lábakon áll. A nyitottság élményén túl az átlátások igen meglepő látvány-kapcsolásokat hoznak létre: váratlanul költői pillanat például, amikor a belső térben állva egy fa képe emelődik be a kompozícióba.

A lakások három - jól egybekomponált - épületben vannak. Pelényi szemléletére jellemző, hogy különböző, egyszerű és gazdaságos megoldások variálására törekedett a sivárság és a jellegtelenség elkerülése végett. A modernizmus értékeinek mély megélését mutatja, amilyen természetességgel válnak ezek a szerkezeti adottságok esztétikai elemmé a homlokzaton. Az északi épület város felöli oldalán a fogatolt elrendezés olvasható: a kiugró lépcsőházak vertikalitását a színezés tovább fokozza. Ezzel szemben a másik két (összekapcsolt) épület összképére - a folyosókról való megközelítésből adódóan - a vízszintes tagolás jellemző: emeletenként párkányok, illetve az oldalfolyosó ritkított deszka árnyékoló fala erősíti ezt.

A szegényesség és személytelenség kerülése is alapvető célja volt Pelényinek. Az említett faburkolat ebben telitalálat: a vakolt felületek mellett míves mivolta erős érzelmi hatást vált ki, az épület presztízsét jelentősen emeli.
A középső épületben a tömbszerűség megbontása segít tartani az emberi léptéket. A legfelső szint teraszosan visszalép, az összképet szinteltolás és egy kajütablaksor oldja. A hátsó homlokzatot a szintenként eltolt ablakkiosztás teszi dinamikussá. A szociális lakásépítési program ridegségét tovább oldja, hogy az adódó, egyedi lehetőségek mindegyikével él a tervező. (Van pl. egy külön bejáratú lakás, és van, ahol a folyosó kvázi előszobaként használható. Virágok, kirakott fotelek árulkodnak arról, hogy ezt azonnal értették az ott lakók)
A szokványos lakótelep kubusait azonban legmarkánsabban a kapcsolt épületek forgáspontjában megépített, henger alakú lift- és lépcsőház bontja meg. A vörös torony intenzitása uralkodó, a gyerekeket láthatóan vonzza is magához ez az egyetlen íves elem.

Építészeti aspektusból nézve az épület sikere jósolható. Szociológiai szempontból azonban sok a kérdés. Amikor 30 négyzetméteres lakásban több emeletes ágy is áll, s az ajtóban hamarosan újra szülő fiatalasszony fogad, az ember erősen elgondolkodik. Hiába a beépített szekrény, a rafinált alaprajz, az ügyes bútorozási terv, bizonyos helyzeteken ez nem segít. Szomorúan gondolok arra, hogy egy ilyen program kidolgozásakor sem foglalkoztat a megbízó olyan szociológust, aki a szubkultúrák sajátos szokásainak elvárásait megfogalmazná. Érzékenység ide, tapasztalat oda, az ideális feltételek megteremetésében az építész így nagyon magára marad�

Szöveg: Somogyi Krisztina
Fotó: Pesti András

Vélemények (0)
Új hozzászólás

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk