építészet : környezet : innováció

Spácium - a 2017-es Lipcsei Könyvvásár margójára

A spácium az a semmi, ami nélkül a valami sem tud létezni. Munkánkban a hiány, az űr, a levegő, a mozdulatlanság, a csend tipográfiai és építészeti megközelítéseit és összefüggéseit szeretnénk kutatni. A tervezők: Salát Zalán Péter, Sztranyák Zsófia, Sztranyák Gergely és Zilahi Péter.

Az indíttatás

A latin ábécét használó írott szövegben létezik egy karakter, amelyről szinte sosem esik szó. Nem veszünk tudomást róla, fizikailag nem létezik, nincs hangzása, miközben a mai korban akadálymentesen olvasni nélküle, értelmezni a leírt tartalmat lehetetlen, tegyük ezt könyvben, számítógépen, tableten vagy mobiltelefonon. A tipográfusok, a könyvtervezők sokszor beszélnek egy „a” betű gömbölyded hasáról, az „e” betű szép szeméről vagy éppen az „y” lelógó száráról. A csodabogaraknak tartott betűtervezők több ezer formát alkottak és alkotnak meg ma is a hangzásokhoz rendelt egy-egy tipográfiai jelhez, de a szóban forgó nem kap figyelmet. Nem képzelnek hozzá formát. Miközben egy írógép, egy számítógép vagy az okoskészülékeink billentyűzetén uralkodóan a legnagyobb mérettel rendelkező nyomógomb szolgál a „megjelenítésére”. Egy korabeli Mercedes írógépen tízszerese, egy Apple-klaviatúrán hatszorosa, egy iPhone-képernyőn ötszöröse ezen karakter lenyomására szolgáló billentyű a többi betű billentyűjének. Ezt a karaktert ugyanúgy számolják a karakterszámlálók, mégsem rendelkezik tömeggel.

Ez a karakterünk:
a spácium,
a szóköz,
a Space,
a Leerzeichen.

Az írásban a spácium ( ) egy kihagyás két írott szakasz között. A szavak vagy szó és írásjel különválasztására használt spácium a köznyelvben a szóköz. A szóköz billentyűt (és így a spáciumot) gyakran az angol space kifejezéssel illetjük. A szavak, illetve mondatok közti szóközök méretére vonatkozó hagyományok nyelvenként eltérők lehetnek, egyes esetekben meglehetősen bonyolult rendszert alkotva. Sok különböző szóközjel érhető el a számítógépes karakterkészletekben különböző méretek és jelentések kifejezésére. A magyar nyelv szabványos szóközt használ a szavak különválasztására. Míg a latin írásban kb. a VII–IX. századig nem használtak szóközt, addig az óhéber és az arab használt, részben a magánhangzó-jelölés hiányának az érthetőségben való kompenzálására. Hagyományosan a CJK nyelvekben nem használnak szóközt – a modern kínai és japán a mai napig nem, de a modern koreai már igen.

A spácium az a semmi, ami nélkül a valami sem tud létezni. Munkánkban a hiány, az űr, a levegő, a mozdulatlanság, a csend tipográfiai és építészeti megközelítéseit és összefüggéseit szeretnénk kutatni.


A Lipcsei Könyvvásár magyar pavilonjával ennek az írott szöveg értelmezésében elengedhetetlen szerepet játszó semminek állítunk emléket.
A láthatatlan láthatóvá válik, a látható pedig a háttérben eliminál. A megvalósult koncepció összekapcsolja a Collegium Hungaricum Berlin, a Lipcsei Könyvvásár 2017 magyar pavilon szervezőinek leginnovatívabb felvetését, miszerint a polcokkal és azon heverő könyvekkel borított standok ezrei között a magyar pavilon legyen az a tér, ahol hiányként ne jelenjen meg a mű, a könyv mint bemutatandó tárgy. A pályázatot kiíró szervezők maguk fogalmazták meg a szóköz és térköz igényét a lipcsei könyvvásáron.

"A vásár minden standja ugyanazt kínálja a látogatóknak: válogatást az elmúlt évek kiadványaiból, egy specifikus szempont alapján. Vásárolni azonban – a szervezők előírásai miatt – a standokon nem lehet. Ahhoz, hogy a magyar stand maradandó emlékeket hagyjon a látogatókban, illetve vonzó célponttá tudjon válni, kitűnve a több száz stand közül, más eszközöket kell használnunk: könyvesstand helyett élményt szeretnénk kínálni a vásáron résztvevőknek. Az alaptétel, hogy a magyar stand nem >>könyvkiállítás<<, hanem a helyzetre, a műfajra, az irodalomra, az objektumra reagáló, a vásár zűrzavarából kitűnő élmény. Helyzeténél, megjelenésénél, sajátosságánál fogva vonzza a látogatókat, már látványában is mást ígér, és tartalmában is mást ad. A stand képes arra, hogy a rendezvény alapvető jellegét és tartalmi kulcsszavait – könyvkiadás, irodalom, tudomány, magyarság – új, ezekhez illeszkedő, de innovatív jelentéssel bővítse – innováció, digitalizmus, interdiszciplinaritás, élmény, audiovizualitás stb." - Részlet a CHB által kiírt pályázat kézikönyvéből

Az igazán elmélyült tartalmú könyvek, irodalmi művek befogadásához elengedhetetlenül csendre, pozitív értelmű magányra, egyfajta befelé fordulásra van szüksége az olvasónak. A Stille im Innersten (Csend legbelül) olyan architekturális záradékban végződő szerkezet, amelyen belépve a kiállítási csarnok morajlása eltompul, elhalkul, a csend érzékelésére alkalmassá válik, ahol a pavilon külső héján és belső rétegein elhelyezett választott magyar irodalmi alkotások szóközei a belső tereken megjelennek, fénylenek.



Szóközök – térközök sorozata: a labirintus

Hogyan tudjuk leírni a dolgok közöttit, a láthatatlant? Elsősorban a szükséges eszközöket kell tisztázni. A német Hülle (magyarul pl.: burok, héj) szó nyújt segítséget az értelmezésben mint a terek létrehozásának primer kifejezője. A Hülle, umhüllen egyfajta borítást, eltakarást, elkendőzést jelent, etimológiai értelmezése is a fejkendőhöz vezethető vissza, ebből következően karaktere is síkszerű, nem tömeges. A modern építészetben a tér értelmezése az azt körülvevő, határoló burokkal együtt vált elterjedté (Raumkunst), szemben a 19. századi felfogással (Baukunst).

Tehát a láthatatlant az ellentétével, a láthatóval, tapinthatóval tudjuk kifejezésre juttatni, dimenzióit a burok elrendezésével tudjuk szabályozni. Hogy expresszívvé váljon a „dolgok közötti”, legalkalmasabbnak az egyszerű héj felel meg, például az azonos vastagságú egyszerű, lineáris fal, amely nem vonja el a figyelmet a köztesről, a szükségesnél jobban nem vonja magára a tekintetet, nem válik túl hangsúlyossá. Ugyanakkor a falak együttesen tömeges hatást keltenek, köztük sétálva térhatárolóként funkcionálnak, ellenpontozva a tömegességet.

Milyen elv szerint kellene elrendeznünk a falakat, hogy kifejezésre juttassuk az építészet nyelvén azt az összetettséget, melyet a szóköz képvisel a nyomtatott írásban, hogy többrétű – taktilis, kinesztetikus, akusztikus, vizuális és nem utolsósorban intellektuális – élményt nyújtson a könyvvásár magyar standja az odalátogatók számára? A válaszunk egy ötezeréves térrendszerből, illetve szimbólumból vezethető le, amely minden kultúrkörben előfordul, gyakran különböző (vagy időben változó) jelentéstartalmakkal bír: a labirintus.

A szóköz nem a karakterek közötti megállást jelenti, hanem átvezetést, a megértést segítő tagolást. Az említett elv építészeti leképezése a labirintus irányába mutat, ahol összekapcsolt terek sajátos dinamikája vezeti a szemlélőt. Így válik adekvát megoldássá a labirintus mint folytatólagos terek, térközök sorozata. Olyan geometriai rendszereket vizsgáltunk, melyek alkalmasak arra, hogy a 7 × 4 méter alapterületű térben a kívánt összetettséget eredményezzék.

A labirintus olyan, mint a lépcső. Húzó ereje van. A lépcső esetében az emberi kíváncsiság arra ösztökél bennünket, hogy felmenjünk rá, körbenézzünk, más szemszögből is körbetekintsünk. A labirintus másképp ugyan, de csalogatja az embert, kíváncsiak vagyunk, mit rejtenek mélyebb rétegei. Hajt minket a megismerés utáni vágyunk. A labirintusok hagyományosan erős geometriákra épültek. Szerkesztési elvünk egy hármas tagolású derékszögű raszterből következik, melyet ötvöztünk a sarokhelyzetből adódó diagonális raszterrel. Végül öt különböző minőségű térszeletet hoztunk létre, amelyeket ajtószerű falnyílásokkal kötöttünk össze oly módon, hogy az áttekinthetőséget minimálisra csökkentsük. A négy, felülről nyitott labirintusszerű folyosó egyfajta puffertérként működik az ötödik legmélyebb fedett térrel szemben, amelyen belépve a kiállítási csarnok morajlása tompul. A fal szerkezete gyalult, fűrészelt fa keretek (5 × 10 cm keresztmetszet) natúr forgácslappal borítva, fehérre festve. Teljes vastagsága körülbelül 10 cm, magassága 3,3 méter.


Lipcsei Könyvvásár, Magyar Pavilon - tervezők: Salát Zalán Péter, Sztranyák Zsófia, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter - fotó: Bubreg Balázs

Lipcsei Könyvvásár, Magyar Pavilon - tervezők: Salát Zalán Péter, Sztranyák Zsófia, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter - fotó: Bubreg Balázs


A kiemelt központi tér analógiája

A problémafelvetés az, ami a mai ember tapasztalása: a rettenetes zajból, digitális zajból, a folyamatos jelenlét pressziójából, a híradás és befogadás kényszeréből, amelybe belesodródtunk egy végletesen felgyorsított és okosított digitalizált evolúcióban, eljött az idő, amikor mindenkinek meg kell teremtenie a saját maga „üres jelét”, „leerzeichenjét”, „üres terét”, „leer raumját”, amibe időszakosan kilép, kimenekül az egyén, az olvasó ember. Ebben a folyamatosan pittyegő, zümmögő, vibráló, rezgő, reakciókat elváró, aktív közösségi részvétel kompulziójából való kiszakadásban lehet társ egy könyv, egy irodalmi alkotás, a tapintható, szaglászható papír, mint nyugvó tárgy a jelenben.

A könyv egy önkényes szerkezet, a csendes olvasás és szövegértés, a műbe való belépés egyedüllétet, kizárólagosságot, egyirányú figyelmet, elkülönülést követel. A „Book and go” itt nem opció, az elmélyültebb irodalmi művek viszonyaihoz kapcsolódó pozitív és negatív érzések és érzelmek irányát lehetetlen befogadni a közösségi közlekedés eszközein. A mű maradandó, a személyiségbe beépülő hatása a teljes csendben érvényesül.

Ez egy viszonylag mély, eldugott tér – amely folyosókon és ajtókon keresztül érhető el. A legbelső csend helyszíne. Meditációra alkalmas ék a labirintus mint folytatólagos térköz centrumában, ahol a látszó szóközökből megalkotott művészi értékkel rendelkező adatvizualizáció, betűképek kifinomult lírai világa fogadja a látogatót. A falakon kortárs irodalmi művek több tízezer apró, megrajzolt szóköze, mint az égbolton a csillagok fénylenek. Az olvasó az űrbe lép, Kisherceg-észleléseket élhet át. A tipográfiai „égitestekben” a halhatatlan költők, írók, irodalmárok emlékjelét fedezhetjük fel. Lágy, érzékeny, minimalista, ritmikus, fali mintázatról beszélünk. Tudatosan statikus képi világot rögzítünk, a kápolnatérben az olvasó megpihen. A falakra felvitt művek technikája 1,5 × 2 méteres szitanyomat fekete és lakk festék használatával. A „space”-rajzolatok mártogatós fémtollal készültek ultramarin tinta felhasználásával.


pécsi építés - tervezők: Salát Zalán Péter, Sztranyák Zsófia, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter - fotó: Sztranyák Gergely


Lipcsei Könyvvásár, Magyar Pavilon - tervezők: Salát Zalán Péter, Sztranyák Zsófia, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter - fotó: Bubreg Balázs


A kivitelezés

A magyar pavilon ötlet- és részlettervein túl generál kivitelezését is vállaltuk. Pécsett építettük fel a falakat először Pausz Péter és Herr Tamás (pauszdesign.com) közreműködésével. A szerelési munkákat a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar építészhallgatói segítették. Az egyedi lámpákat az úgyszintén pécsi illetőségű Szabó Ákos és Hagymássy Arisztid (arteriaindustrial.com) készítették. A falelemeket úgy terveztük meg, hogy szállítható darabokra szerelhetők legyenek. A szerkezet előre megjelölt burkolatait Budapest környékén szitázták, ugyanis ebben a méretben (1,5 x 2 m) csak itt találtunk megfelelő nyomdát. A belső fedett tér diffúz világítását a Rio lámpastúdió feszített fólia álmennyezetével valósítottuk meg. Az elemeket Pécsről először Budapestre, majd tovább Lipcsébe szállítottuk. A helyszínen leküzdve néhány nem várt akadályt, végül határidőre összeszereltük a pavilont. A munkafolyamatokat Bubreg Balázs (greatminds.com) dokumentálta.


A falakon megjelenő alkotók és műveik:

  • Kinga Tóth: Wal
  • Orsolya Kalász: Verneinung ohne Beine
  • János Térey: Wer lebt, hinterlässt Geräusche
  • Zoltán Danyi: Der Kadaverräumer
  • Judit Hidas: Tourist in Afrika
  • Gergely Péterfy: Auf dem Moszkva tér um sieben


Kreatív koncepció

  • Salát Zalán Péter könyvtervező-grafikus, kétszeres Német Formatervezési Díj arany fokozatával és kétszeres Red Dot-díjjal kitüntetett független art director, a Lead82 alapító tagja. Budapesten él.
    lead82.com

  • Sztranyák Zsófia tervezőgrafikus, képzőművész. 2016-ban diplomázott a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Budapesten él.
    dzsango.wixsite.com/zsofia-sztranyak

  • Sztranyák Gergely Junior Prima díjas építész, egyetemi adjunktus. Diplomáját 2008-ban kapta a Pécsi Tudományegyetemen, majd 2011-ben doktori fokozatot szerzett. Pécsett él.
    sztranyak.com

  • Zilahi Péter építész, egyetemi adjunktus. A P8 Műhely alapító tagja. 2011-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem építész képzésén, majd 2015-ben doktori fokozatot szerzett. Pécsett él.
    p8muhely.com


Hanginstalláció

Tesch Katalin médiaművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet követően Svájcban folytatott posztgraduális tanulmányokat. Jelenleg Londonban él és dolgozik.
teschkata.com

Collegium Hungaricum Berlin
A lipcsei magyar pavilon tervpályázata a Collegium Hungaricum Berlin kezdeményezésére és szervezésében zajlott. Az intézmény kollektívájából Kopek Gábor igazgató, Gelencsér Ágnes kurátor, a lipcsei pavilon projektvezetője, Demjén György stratégiai igazgató és Kovács Dániel programigazgató vett részt a tervezési folyamat konzultációjában.

Publishing Hungary Program
A Publishing Hungary Program a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával biztosítja a lipcsei megjelenés financiális és szakmai hátterét. A program vezetője Szabó Zsuzsanna.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »