építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Nyaralóépület Kővágószőlősön

Természetközeli, a tájra nyitott és érzékeny nyaralóépületet tervezett Bachman Zoltán DLA és Borsos Ágnes a Pécs környéki Kővágószőlősre. Az 1950 után épült kis gazdasági épület teljes átalakításával és kismértékű bővítésével a mai igényeknek is tökéletesen megfelelő hétvégi ház született.

Kővágószőlős a pécsi régiónak az eddig feltárt legrégebbi része. 4000 éves kelta földvár igazolja, hogy ősidők óta szívesen lakott település volt. Ma természetvédelmi- és műemléki védettséget élvező erdős, ligetes terület. Az 1950-es évektől a szocialista nagyipar - uránbányászat – szomszédságában az itteni bányászok időszakos használatú kis házakat építettek maguknak. Egy ilyen kis gazgasági épület állt a mi tervezési területünkön is.

Építészeti alapkoncepció volt a kis lépték és az itt hagyományos formavilág megőrzése. A meglévő épület legkisebb – szükséges - bővítését irányoztuk elő, fontos tervezési koncepció volt a környékre jellemző lépték megtartása. A meglévő beépítés minimális növelésére volt csak szükség, azért, hogy az új igényeket ki tudjuk elégíteni. Nem a „négyzetméterek” növelésére, hanem a természettel való szoros kapcsolatra helyeztük a hangsúlyt. Az építészeti válasz lényege a ház „hasznos alapterületét” megduplázó teraszrendszer kialakítása volt, ami a természet és az épített környezet közötti átmeneti zónát alkotja: négy terasz, négy különböző funkcióval.

Keleti homlokzat, panorámakép, fotó: Mátételki Ákos


A 3000 m2-es telken elhelyezkedő kis épület tömegének bővítése mindössze egy nappali tér „hozzáadásából” áll. Az egyszintes bővítmény - ami a lejtős tereptől ellebegő hasáb - formailag elkülönül az eredeti épülettömegtől, mégis azzal egységet képezve hozza létre a megfelelő funkciókapcsolatokat. Az egyszerű formaválasztásra - az egyértelmű tömegkapcsolatra - azért volt szükség, hogy a kilátáson és a környezeten maradjon a hangsúly. A meglévő sátortetős, kis fesztávú épülettömeg és a bővítmény határán alakítottuk ki az épület bejáratát. A bejárattal szemben elhelyezett napozóterasszal bővül az épület keleti része. Az ellebegtetett hasáb déli és keleti homlokzatát visszahúzott üvegfelület határolja, hogy a Villányi hegyek felé a kilátás a ház földszinti szintjének helységeiből zavartalan legyen.

Déli nyílás, fotó: Kovács Zoltán

A kilátásra helyezett hangsúlyt tovább erősíti az alaprajzi kialakítás, az egy központi „mag” köré szervezett térrendszerrel. A magban kap helyet a fürdő, a konyha egy része és a belső szambalépcső. A mag köré szerveződik a bejárat, a nappali, a konyha és a gyerekháló. Ezek a terek egymásba érnek, a helységek határait a belső mag és annak karakteres színe (sötétszürke) határozza meg, a zavartalanságot mennyezetig érő, elrejthető tolóajtók biztosítják. A belső terek meghosszabbítása a nappali folytatásában kialakított stég-terasz, ahol a kilátás és a természettel való kapcsolat kiteljesedik. Az átmeneti tér körülölel egy élő fát, amelynek egyik feladata a terasz árnyékolása. A tetőtéri szinten is hasonló a térszervezési rendszer, a földszinti „mag” az emeleten is megjelenik, szeparálja a funkciókat (wc és tusoló). Az emeleti intim zóna szeparáltságát a vertikalitás és a szamba lépcső oldja meg. Ennek a lépcsőnek a korlátja a földszinten egyben a bejárati gardrób is, amely a lépcsőt felkísérve visszafordul a fal felé. A tetőtérben a szülői háló vizesblokkal és egy kis dolgozó helyezkedik el. A „mag” északi oldalán a hálószoba kapott helyet amelynek tetősík ablakából a Jakab-hegy babás szerkövei láthatóak. A „mag” déli oldalán található a dolgozó, ennek meghosszabbítása az „új hasáb” tetején lévő tetőterasz, ami déli irányba szintén Villány felé fordul. Az ellebegő hasáb alatt alakítottuk ki a negyedik teraszt, amely a pincével és a kerti konyhával alkot egységet a társasági élet számára.

Délkeleti nézet, fotó: Mátételki Ákos

A koncepció fontos eleme a kényelem, ami nem alapterület növelésben, hanem az időtálló anyaghasználatban és a korszerű gépészetben is megmutatkozik, amik az egyszerű használhatóságot segítik. Az épületet - karbantartási szempontból is - könnyen kezelhetővé szerettük volna tenni Megrendelőnk számára. Az épület eredeti tömegét - nem csak a ferde felületeket (tető), hanem a ház oldalfalait is egységesen fémlemezzel burkoltuk. Ezzel a megoldással az épület teljesen letisztulttá - minden „felesleges“ részlet nélkülivé - , makettszerűvé vált. A szokásos rejtett eresz kialakítás elhagyása lehetővé tette a szerkezet egyszerű (lábazattól gerincig tartó) átszellőztetését is. A lebegő hasáb vasbeton szerkezetű, s azért, hogy anyaghű maradhasson helyszíni szendvics szerkezetet alkalmaztunk. A helyszínen fa zsaluzattal készülő beton halvány erezetet kapott, az idő múlásával vállaltan „patinásodik“. A felsorolt anyagok mellett a hatalmas üvegfelületek dominánsak, az árnyékoló perforált fém felületei (keleti árnyékolás, autóbeálló) és a teraszok fa burkolata mellett.

Konyha - lépcsőblokk, fotó: Kovács Zoltán

A tervezési feladat során arra törekedtünk, hogy ne a házon - annak a részletein - legyen a hangsúly, hanem a falutól is elszigetelten elhelyezkedő, a természetvédelmi terület határán lévő terület természeti értékein, adottságain, melyek a Megrendelő számára is a „lényeget” jelentik.

Bachman Zoltán DLA, Borsos Ágnes

 

 

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »