építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Múzeum, színváltó rézcsomagolásban

Ebben az új múzeumban a Staab Architekten építésziroda a profilozott sárgaréz borítás modulálhatóságát és komplexitását mutatja be - a nádfedeles házak kortárs újraértelmezéseként, jellegzetes formavilágával megidézve a helyi vidék épületeit.

Ahrenshoop Németország  Balti-tengeri partvidéke és a sós mocsár között helyezkedik el. Az egykor fontos művésztelep ma is vonzó idegenforgalmi célpont.

Az új ahrenshoop-i művészeti múzeum a helyi műalkotások kiállító tere lesz, ami a vidékkel való szoros kapcsolatát jelzi. Az új épület célja, hogy sok látogatót vonzó, jelentős állomás legyen, különösen nyáron, amikor az Ahrenshoop melletti földszoroson sokan haladnak át a megannyi partvidéki szigetet megcélozva.

Művészeti múzeum, fotó: Christian Richters

A Staab Architekten építésziroda tervét egy régi, valószínűleg egy tanyáról készült fotó inspirálta, amelyen a jellegzetesen meredek, nádtetős, hasonló formájú, hagyományos épületek szabálytalan csoportja volt látható.
Az új múzeum építészeti nyelve a helyi mezőgazdasági tájnyelvben gyökerezik és rezonál a kiállított művészek erős helyi kapcsolatára.

A házak csoportja

Az eredmény öt, ablakok nélküli egyszobás épület homogén együttese, amelynél a kontyolt tetőket a gerincvonal alatt gyakorlatilag elvágták azért, hogy a belső kiállítási terek természetes megvilágítást kaphassanak. A házak vasbetonból épültek, a hagyományos falusi beépítéshez hasonlóan szorosan egymás mellé, de különböző irányokba tájolva, ugyanakkor egy központi lapostetős részen az ereszeiknél összekapcsolódva.  Az egész komplexum egyetlen szobrászati egységet alkot, amelynek központi előcsarnokból az egyes kiállítóterek is elérhetőek.

Művészeti múzeum, fotó: Christian Richters

Az építészek a kezdetektől fogva  olyan anyagot kerestek az új múzeum burkolásához, amely a tradicionális épületeknél használt nádtető modern interpretációja lehet. A réz burkolat mellett döntöttek, mert az, a természetéből adódóan az idő múlásával a nádhoz hasonló tulajdonságokat mutat. Végül a sárgarezet választották, hogy bemutassák az oxidáció okozta színváltozást, amely a hagyományos nádtetőkre is jellemző.

Kezdetben a sárgaréz egy ragyogó napfényben úszó nádtetőre emlékeztet. A nádhoz hasonlóan, a fém is fokozatosan zöldesbarna árnyalatúvá, majd a szürkésbarnán át sötétbarna-antracitra változik, köszönhetően a természetes védőréteg kialakulásának, amely biztosítja az anyag ellenálló képességét és a hosszú élettartamát.

Élethű profilokból álló felületi struktúra

De az építészek egy lépéssel még tovább mentek az analógiában, és olyan, nádra emlékeztető felületet kerestek, amely az épület teljes burkolatát adhatja. Ehhez egy szabadalmi eljárásra és szoros együttműködésre volt szükségük egy speciális fémmegmunkáló céggel (MN Metallverarbeitung Neustadt), amellyel karöltve egy különleges lapprofilt fejlesztettek ki, amely az előregyártott réz homlokzaton is megmutatja a nádfedeles felületek mélységét és összetettségét.

Művészeti múzeum, fotó: Christian Richters

A látszólag véletlenszerű, élethű profilokból álló felületi struktúra folyamatosan áramlik, látható illesztés nélkül; még az ereszek találkozásainak átmeneteinél is azt a benyomást kelti, mintha az egészet egy darabból öntötték volna. Abból, ahogy a réz felületek élein és görbéin - a fények és az árnyékok váltakozása nyomán -  a burkolat különböző árnyalatokat ölt, már most is jól látható, hogy idővel, az oxidáció eredményeként, a felület színe miképpen fog változni.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »