építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Műemléktemplom felújítása - Szenyér

A helyreállítás, alkalmazkodva az anyagi erőforrásokhoz, a legegyszerűbb módszereket kereste, a kompozíció az egyszerű, de ünnepélyes népi formálóerő megjelenítésére törekedett. A tervezés szándéka az volt, hogy az egyértelműen jelentkező részleteket bemutassa, és a templom egységes összhatását megőrizze.
H. Nándori Klára műemléki szakértő és Horváth Dénes építész

2004-ben Szenyér polgármestere, önkormányzata és a térség országgyűlési képviselője kezdeményezte a település országos védelem alatt álló középkori templomának felújítását. A célra a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Főosztálya nyújtott támogatást.

 

 


Kutatási előzmények
A templom előzetes falkutatását Dr. Valter Ilona vezetésével 1972. áprilisában végezték. Az ásatással egybekötött rendszeres kutatás 1972. júniusában történt meg. A kutatás nem volt teljes, a vakolat leverésen túl a belső térre nem terjedt ki. Teljeskörű adatgyűjtés és tudományos értékelés a mai napig nem készült.

 
Tervezési előzmények
1972-ben a Veszprémi Püspökség személyesen felkérte Erdei Ferenc építészt (†1986.) a helyreállítás megtervezésére. A téma összetettségénél és jelentőségénél fogva a tervek az Országos Műemléki Felügyelőség tervezési osztályán készültek, 1973-ban.

A terv elve
A helyreállítás, alkalmazkodva az anyagi erőforrásokhoz, a legegyszerűbb módszereket kereste, a kompozíció az egyszerű, de ünnepélyes népi formálóerő megjelenítésére törekedett. A tervezés szándéka az volt, hogy az egyértelműen jelentkező részleteket bemutassa, és a templom egységes összhatását megőrizze.

 

 

 

Megoldások
A késő románkori ablakok helyreállítása és megnyitása, a déli kapu kibontása és funkcióba állítása volt a fő cél. A templom kívül-belül fehér meszelést kapott, hogy az évenkénti felújítás (húsvét előtti általános takarítás, meszelés) könnyen, szakértelem nélkül elvégezhető legyen. A belső színes festések helyzetét nem tisztázták, így ezek bemutatására nem került sor.
A terv a feltételezett tölgygerendás borított síkfödém alsó és felső deszkázatát a hajó hosszfalai mellett eltávolította, és a belső falsíkot a középkori szintig, a szaruzatig magasította. A meglévő födémgerendák alá enyhén íves, kissé lelógó sávos deszkaburkolatot szerkesztett, kétoldalt magasan a padlástérbe hajlítva. Ennek szimbolikus jelentése „bárka fenék”, középen láncon omega ill. alfa elemekből kovácsolt rajzos gyertya csillárral, „horgonnyal”. A tölgygerendás pórfödém helyén később jó állapotú csapos gerendafödémet találtak, melynek ritkításától a tervező elállt, így a burkolat a bemutatás hatásos formája helyett megvalósult formájában csupán jelzésként érvényesül.
A padló a bárka motívumban fa anyagú, sávos palló fedélzet. A padsorok között az oltárig, illetve a szentély fellépőben a diadalív alatt eredetileg gerendákból róva készült volna, mint az egészet összefogó, a tér „jelentőségeit” érzékeltető, diadalívbe feszített felszentelési kereszt.
 

 
 

A felújításról
A templom felújítását az eltelt harminc év és az időközben végbement természetes elhasználódás indokolta. A korábbi helyreállítás szemléleti és gyakorlati sikerét mutatja, hogy az épület azóta szervesen és egységesen öregedett. Fedése mégis meglazult, hiányossá vált, egyes elemei tönkrementek. A megnyílt tetőhéjon keresztül bejutott a csapadék, megkezdődött a fedélszék károsodása, a víz már a padlás falkoronáit, a boltozatot és a födémet támadta. Tervünk készítésének idején ez már konkrét kockázatot jelentett. A homlokzatokat is kikezdte a csapadék és a talaj nedvessége. Az átázás a falak belső oldalán, a padló fölött körben mindenütt nyomot hagyott. A meszelés pergett, látni engedte, de egyben veszélyeztette is a feltáratlan és konzerválatlan színes rétegeket. A templomban nem volt áram, fűtés és víz, rendezvényt csak az év és a nap egy szakában lehetett tartani. A villámvédelem, tűzvédelem és vagyonvédelem megoldatlan, díszvilágítás nem volt.
A rosszabbodás megállítására Szenyér képviselő testülete és polgármestere központi anyagi támogatást kért, melyet 2004. évben meg is kapott, mindenekelőtt a tető felújítására. Az időközben elkészült állapotfelvétel, tervek és költségvizsgálat örvendetesen mutatták, hogy a támogatási összegből a tető felújításán túl a műemléki program további elemeit is finanszírozni lehet.
A templom felújítás mellett az új ravatalozó terveit is elkészítettük, melyet az önkormányzat külön építési ütemben, külön forrásból tervez megvalósítani.

 

 

A ravatalozóról
A sírkert ravatalozója jelenleg egyszerű téglaépület cserép fedéssel, kis hullámpala előtetővel, két apró cellával, 2 méter körüli belmagassággal. Az épületben nincs áram, víz, állandó fűtés, és hűtési lehetőség, így nem felel meg a szertartás és a technikai kiszolgálás szinte egyetlen írott vagy íratlan követelményének sem. Bár az épület környezetbe simuló, az önkormányzat mégis korszerűsítése mellett döntött. Az új ravatalozó terveink szerint ravatalozásra való előkészítésre, kegyelet lerovására és az elhunytak búcsúztatására alkalmas épület mintegy 25 fő befogadóképességű szertartástérrel, külső ravatalozási lehetőséggel, akadálymentes megközelítéssel. Jogszabály szerinti technikai helyiségcsoport tartozik hozzá előkészítővel, halott hűtő berendezéssel és WC-vel.

 

 

 

Illeszkedés
A templom őrzi a XIII. század tudását a terekhez illő szerkezetekről, a szerkezetekhez illő és formákban megnyilvánuló anyagokról, az éghajlatról, a szellemi történésekről, a ceremóniák és a körülmények fontosságáról. Természetességében, archetipikus elrendezésében, emberi léptékében egyszerűség és tapasztalat tükröződik. Ezt az egyszerűséget a helyreállítás nagyon helyesen felismerte és tiszteletben tartotta. A ravatalozót hasonlóan egyszerűnek tervezzük. Egyszerű tömeggel, egyszerű koreográfiával és kisugárzással. Az anyagszerűséget azonban egy más, mai tudás szerint értjük.

Fény
Idővel, a korral az embert egyre gyakrabban hívják számvetésre, új kezdésekhez, válaszutakhoz, végállomásokhoz. Ilyenkor sorsok, kapcsolatok, olykor egész életutak kerülnek a latra, végső kérdések mutatkoznak, és megmásíthatatlan élmények teremnek. E rítusokra nemegyszer évek tökéletlenségén és nyomorúságán keresztül jövünk azért, hogy megtaláljuk és megérintsük az élet törékeny méltóságát. Fontos vállalkozás ez, néhány perc eltávolodás, néhány lépés a kitűrődött ingek, sáros kabátvállak, alkalmatlan szavak, rozsda és kopott festék világából a hibátlanság felé. A ravatalozó — tervünk szerint — ebbe a törekvésbe simul bele olyan eszközzel, amely üde, éteri, ünnepélyes és nincs alávetve az időnek. Úgy találtuk, hogy ez az eszköz a fény.

Elrendezés
A ravatalozó háromrészes forma a temető útja mellett. A mai épület helyén áll, zöld gyepszőnyegben. Legnagyobb eleme áttetsző doboz, ez a szertartástér. A doboz oldalai egyneműek, természetes csontfehér tónusú, tejopál üvegből. Az üveg kívül fényes, enyhe zöldes árnyalattal. Csak egyirányú vonalak osztják, mint körbefutó, közel vízszintes gyűrűk. A haránt fugák könnyű elszórt karcolások. A fal nem átlátszó, csak a fény hatol át, kettős szóródással, árnyékok nélkül. A fém váz legfeljebb sejlik, sem kívül, sem belül nem kivehető. A doboz fedele hosszú előtetőként nyúlik ki mélyen a gyep fölé. A tejopál membrán alatt az áteső pászmák fény-ködként töltik meg a levegőt. Ez — az egyébként gondosan kimért — fényhatás vezet be az épületbe.
Bentről lesz feltűnő az a néhány dekoratív sáv, amelyet az eddig mondottakon kívül a doboz testére rajzoltunk. Ezek üvegezése nem diffúz, egy edzett rétegét pedig cserepekké robbantjuk szét úgy, hogy a szilánkokon megtöbbszörözve-ezerszerezve, a töréslapok parázshálóján át mutassa a külső fény és az égbolt mozgását. A sávok nem szabályosak, Mint szétdőlt pálcák, rendezetlen keresztet rajzolva terülnek el a felületeken. Szándékunk szerint a térbelső képzőművészeti díszítését helyettesítik, amely szokott rendeltetése, hogy leemelje a tekintetet a körülállókról, és első támpontot, irányt adjon az elmélyedéshez. A sávok rajzolata allegorikus: tágul, szűkül, találkozik, kereszteződik és elakad. A belső egyebekben teljesen dísztelen.
Fontos elem a szertartástér kapuja. Az ember, aki ezt a vonalat átlépi, nem maradhat ugyanaz. A kapu az érintettség, a megnyílás és a figyelem helye, tehát a díszítés hagyományos helye is. A tematikus, narratív díszítést ezúttal is kerültük, fény-játékkal helyettesítettük. A szárnyak mattfekete fegyverzetén lapos üveglencsék sorjáznak, melyek felbontva és sokszorozva fordítják a képeket a túloldalra.
A szertartástér padlója grafitszürke, hézagmentes terazzo. Berendezését egy vastag fémlemezből hajlítjuk, mattfeketére színezzük. A „kárpit” fekete gumiőrlemény lemez, mely vastagságát a fémlemez terhére nyeri. Az öt pad, a koporsó- és urna támasz így egyetlen hajlított felületként jelentkezik.
Az évkör jeles napjain, Mindenszentek, halottak napja alkalmával, szertartások előtt vagy után este az üveg épület falait egynemű, gyenge, meleg fény világítja át.
Az áttetsző doboz párja tömör, hajlított, tojásdad forma. Ebbe foglaltuk a ravatalozó technikai helyiségeit. A tojás héja mattszürke cink lemez enyhén lejtős sorokban futó pikkelyekből. Fala favázas, belső felületeit gyöngyházszürke üvegmozaik borítja. A tojás testén vasbeton merevítő idom hat át kürtőszerűen, a déli homlokzaton kiszúródó keskeny világító ablakkal. A kürtő falai három cellára osztják a tojás belsejét: a nagyobb halott előkészítő, a kisebb mellékhelyiség, a középső közlekedő.
A ravatalozó harmadik eleme a templomkert tölgyfa keresztje

H. Nándori Klára műemléki szakértő
Horváth Dénes építész

vélemény írásához jelentkezzen be »