építészet : környezet : innováció

Menedékház ítéletidőben – betonkunyhó a németországi Fichtelbergben

A berlini AFF építész-stúdió által tervezett, hat-nyolc fő számára alkalmas menedékház egy romos, 1971-ben épült fabungaló helyére épült, amely egykor a Dinamo síklub öltözője volt. Az az épület 1996-ban tönkrement, az új menedék az egykori NDK-s sportlétesítményre is „emlékezik”. Nemes András írása.

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich

A szoborszerű, monolit épület szürkén, zárkózottan tekint az útra. Nem mutat és nem üzen semmit. A hátsó homlokzat széles ablakai az erdő felé fordulnak – ahogy egy buszmegálló is csak az országútra, az áhított cél felé nyílik. A falak és a födém betonból, a faburkolatok környező lucfenyőből készültek, a fafűtéses kályhatesthez acélt használnak. A legtöbb belsőépítészeti elem, a kapcsolók, lámpák, székek és mosdók máshonnan leszázalékolt, újrahasznosított tárgyak. Ahogy az egy hétvégi nyaralóban ugyebár gyakran előfordul.

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich

A térrendezés jól átgondolt, az egyik legjobb ötlet a nyeregtetős, ablakcsúcsos kis „torony”, amely fényt és plusz galériát ad a pihenőtérnek. Ám elég mellbevágó ez a puritanizmus, ami itt honol. A fényképek a belsőről úgy néznek ki, mint hagyományos házaknál két hónappal az átadás előtt. A lemondás esztétikája. Ez nyers, kezeletlen falú betonépület tudatosan biztosít spártai körülményeket alkalmi lakói számára. Csak az étkezés, melegedés és alvás biztosított, utóbbi hálózsákban történik faparkettás dobogókon.

A tervezők szerint a szokatlan építőanyag ellenére az épület jól illeszkedik környezetébe. Mások ezzel vitatkoznak. Számos blogkommentárokban az épület igencsak megosztja az embereket. Sokan nem értik, miért épít valaki természetbe önszántából faházikó helyett egy betonépületet. Az eredmény szerintük taszító, bunkerszerű. Ez nem a meditatív elvonulás, hanem a magányos öngyilkosság színtere lehet.

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich

Betonkunyhó, fotó: Aff Architekten, Sven Frőlich


„Mégis, milyen legyen a kikapcsolódás a természetben, a menekülés a nagyvárosból? Ide is vigyünk kávéfőzőt, kenyérpirítót, mikrohullámú sütőt, elektromos fogkefét, LED lámpás szórakozóeszközöket?” - polemizálnak a fiatal tervezők hosszasan kifejtett programjukban, amelyekben alapvető kérdéseket is feszegetnek fejlett civilizációnkról. Martin Fröhlich és Sven Fröhlich szerint egy ilyen épületben az ember visszatérhet ősi gyökereihez.

„Lakótereink meghatározásai egyre távolodnak a hagyományos kifejezésektől. Lakás vagy otthon helyett divatosabb apartmantról, studióról, loftról, penthouse-ról beszélni. A belsőépítészeti tervezés lényege, hogy a tér alkalmazkodjon az ego-hoz és annak különleges vágyaihoz. Az igények egyre extrémebbek - trópusi-sziget Kelet-Európában vagy síelés a sivatagban. Kunyhóinkat látszólag hasznos tárgyakkal és presztízs-designnal tömjük tele. A mai ember krónikus gyűjtő és egyre nagyobb a helyigénye. A városi élet teljesen ellenmond az eredeti emberi életfeltételeknek és átértelmezi az őselemeket. A tűz gyakorlatilag eltűnt. A dohányosok voltak az utolsók, akik tudtukon kívül a tűz utolsó hordozói voltak- Minden más hőforrás áramosítva lett. Az esti sötétség nem létezik, a fényt elektromosan szabályozzuk. Vizet boltban vásárolunk vagy a falból érkezik.

Az alapvető ősi értékekhez való visszatérés egy személyiségpróba. Ez manapság csak olyan csodabogarak tevékenysége, akik magas hegységekbe vagy távoli vidékbe kalandoznak, ahol saját határaikat feszegetik és ősi életformákat idéznek meg. Keresik a visszautat az eredetihez. Innen jön a menedékház-projektnek koncepciója. Lemondunk telefonos térerőről és konyhagépekről. Ez a spártai szerénység egy olyan turista sajátja, akinek nincs másra szüksége, mint az impozáns hegycsúcs látványára, friss levegőre és egy finom harapnivalóra. Ezek elemi élmények, minden más fölösleges. Mint a Hans boldogsága című Grimm-mesében, ahol főhös számára a szabadság sokkal fontosabb volt, mint a vagyon és a jólét.” - így az alkotók.

Nemes András

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »