építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Funkcionalista teniszcsarnokból kulturális központ

Helsinki hatalmas fehér csarnoka, a Tennispalatsi idén ünnepli átadásának 80. évfordulóját. Az 1940-es, végül elmaradt nyári olimpia kisegítő épületének szánták, volt benne autójavító műhely, autószalon és négy teniszpálya is. Ma komplex kulturális központ, a finn főváros egyik legizgalmasabb kortárs képzőművészeti múzeumával és 14 moziteremmel. Takács Gyula írása.

Helsinki Kamppi negyedének központjában büszkén áll egy funkcionalista stílusú, fehér csarnoképület. A neve Tennispalatsi vagy ahogy a helsinki szleng mondja: „Tennari”. Amikor az 1930-as évek végén felépült, a környéken ez volt a legnagyobb építmény, akkor még minden oldalról földszintes faházak vették körül. Manapság a Kamppi (és vele a Tennispalatsi) Helsinki egyik fő ütőere, ahol naponta sok ezren fordulnak meg.

A Tennispalatsi remek példája annak, hogy hogyan változhat egy épület funkciója a mindenkori igényeknek megfelelően, miközben végig megőrzi karakterét. Ha összehasonlítjuk az átadáskor készült fotót és a mai felvételt, láthatjuk, hogy az épület az elmúlt 80 évben alig változott. A név alapján teniszcsarnoknak gondolhatnánk, és valóban, volt idő, amikor négy teniszpálya is terpeszkedett a boltíves tetőszerkezet alatt. De ne szaladjunk előre!


Autopalatsi (1937) forrás: kansanuutiset.fi

Tennispalatsi, forrás: myhelsinki.com

 

Helge Johannes Lundström (a svéd hangzású név ellenére finn építészről van szó, a család a finnországi svéd nyelvű kisebbséghez tartozott), 1900-ban született fiatalember elképzelései alapján 1938-ban adták át az épületet. Lundström ekkorra már jól ismert tervező volt Helsinkiben, számos lakóháza valósult meg a ’30-as évek közepétől kezdődően. Érdekesség, hogy sosem szerzett építészdiplomát, noha 1922 és 1931 között folytatta tanulmányait a Műszaki Főiskolán. Valószínűleg azért adta fel a diploma megszerzését, mert már viszonylag fiatalon folyamatosan kapott megbízásokat, és hamar keresett lakóháztervezővé vált. A második világháború, valamint korai halála (1953) miatt rövidre szabott pályája ellenére több mint 200 lakóháza valósult meg Helsinki-szerte.

A Tennispalatsi Lundström egyetlen jelentős középülete. Kezdetben kétszintes épület volt, amikor az 1940. évi nyári olimpiai játékok megrendezésére készülő finn főváros a várhatóan csúcsokat döntő autóforgalom kiszolgálására keresett megoldást. Első ismert neve ezért Autopalatsi volt, és gépkocsik szervízközpontjának szánták, ám rögtön átadása után, a főváros új ötlettel ált elő. Az autószervizelés mellett immár sportfunkciót is elvártak az épülettől, amelynek az addig megvalósult alapterületen felül kellett hozzáadódnia a házhoz. Elképzelhető, hogy az ifjú Lundström hogyan fogadhatta a megrendelő merőben új elképzelését. Világos volt, hogy a funkcióbővülés a ház megjelenésének gyökeres megváltoztatása nélkül nem megoldható. Az épület kiegészítéseként egy harmadik szintet kellett emelni. Lundström biztos kézzel oldotta meg a feladatot, és ezzel egyedi karaktert adott a mai szemmel nézve is hatalmas alapterületű építménynek. A jelenleg is ismert formájában a következő évben, 1938-ban átadták a fehér csarnokot, és hamarosan át is keresztelték: stílszerűen az „Autó- és teniszpalota” nevet kapta. A korabeli Finnország legnagyobb beltéri teniszközpontja [Magyarországon erre jó példa a Kendik Géza által tervezett teniszezők Magyar Nemzeti Edzőközpontja - a szerk.] megnyílt a közönség előtt és sok évig nagy kihasználtsággal szolgálta a teniszezni vágyókat.


Tennispalatsi, fotó: Patrik Rastenberger

 

Az eredeti megrendelői szándékot azonban árnyalta, hogy az 1940-es olimpia a háború miatt elmaradt. Helsinki csak 1952-ben rendezhetett olimpiát, és ekkor a Tennispalatsira már csak mellékszerepet osztottak: mindössze néhány kosárlabdameccs kapott itt helyet. Ezt követően főleg autókereskedelemmel és -javítással foglalkozó cégek tartottak fenn irodákat, és az 1990-es évekig jelentős változások csak az épület környezetében történtek, a Kamppi központ fokozatos kiépülésével.

A csarnoképület elbontása több ízben is felmerült, és elképzelések születtek egy távolsági busz állomás, szállodák, esetleg sportközpont létesítésére. Végül győztek az épület értékeit felismerők érvei és a megőrzése mellett döntöttek. A hasznosítást kulturális- és szórakoztatóközpontként jelölték meg: két múzeum, valamint egy mozi üzemeltető cég költözhetett be az újragondolt terekbe.

1999-ben a legnagyobb finn mozihálózatot üzemeltető Finnkino 14 teremből álló multiplex mozit nyitott a Tennispalatsi déli épületrészében. A legfelső szinten, két közepes méretű terem szomszédságában található az ország legnagyobb moziterme, amelyet 2016-ban prémium moziteremmé alakítottak át. A 639 férőhelyes, 180 négyzetméteres vetítővászonnal felszerelt terem közvetlenül a csarnokszerkezet alatti térben helyezkedik el. Az egykori teniszcsarnok világossága tehát eltűnt, ugyanakkor a csarnokszerű élmény maradéktalanul élvezhető.


Ai Weiwei kiállítás, Helsinki Art Museum (HAM), fotó: Maija Toivanen

Scape moziterem, Tennispalatsi, forrás: finnkino.fi

 

A Helsinki Művészeti Múzeum (HAM) és a Kulturális Múzeum a Tennispalatsi északi részét foglalhatta el. Az utóbbit később kiköltöztették, így a HAM alapterülete megduplázásával (összesen 3000 négyzetméteres kiállítótér), világosabb pozicionálásával és egy hangsúlyosabb bejárat kialakításával kapott új esélyt látogatószámának jelentős növelésére. Ehhez a 2015-ös újranyitáskor egy nagyszabású Ai Weiwei kiállítás adott remek kezdőlökést.

A Tennispalatsiban a mozitermeken és a kiállítótereken túl két kávézó, két gyorsétterem és egy múzeumshop várja a betérőket. A közlekedő- és kiszolgálóterek mindenhol egybenyílóak, a tágasságérzet és a csarnokszerű hangulat akadály nélkül érvényesül. Az emberek elvegyülnek a mozipénztárak, jegyautomaták, valamint a rágcsálnivalókat és innivalót kínáló egységek és térrészek között. A terek mindenki számára bejárhatók, akár moziba, akár múzeumba, akár csak egy kávéra tér be. A Tennispalatsi a nap minden szakában élénken vibrál, mindenkit befogad és vendégül lát.

A két eltérő kulturális intézmény jól kiegészíti egymást. Oly módon találtak itt otthonra, hogy az épület külső megjelenése alig változott. A funkcióváltást négy, egyenként 20 méter magas szabadon álló pillér jelzi a Finnkino és a Helsinki Művészeti Múzeum (HAM) logójával – elegáns megoldás.

Takács Gyula
okleveles építészmérnök

 

vélemény írásához jelentkezzen be »