építészet : környezet : innováció

Fővám tér: a rejtőzködő

A Dunát jó 30 méteres mélységben átszelő 4-es metróvonal pesti hídfője a Fővám téri állomás. A Duna közelsége miatt nagy építési kockázatot rejtő, vitatott pozíciójú állomás építészetileg mindenképpen izgalmas megoldásokat mutat. Bán Dávid következő írása a 4-es Metró állomásáról.

Már előző cikkünkben is kitértünk arra, hogy a 4-es metróvonal tervezésekor egy ideig komoly dilemmaként merült fel – kritikaként pedig máig él –, hogy a Szent Gellért tér és a Kálvin tér közötti szakaszon túl sűrű a megállókiosztás. A mélyépítésű metróvonalak átlagos 700–1000 méteres megállóközéhez képest itt 300-400 méterenként állnak meg a szerelvények, s miközben nem tudnak ideális mértékben felgyorsulni, az építési költségeket is feleslegesen terheli ennyi állomás. A kritikusok szerint egyértelműen a tervezett Fővám téri állomás tűnt a legkevésbé szükségszerűnek, ehelyett azt javasolták, hogy a Duna alatt egy közös megálló szolgálja ki a két oldalt, kijárattal Buda és Pest felé egyaránt. Az állomás melletti érvek viszont azt hangsúlyozták, hogy a 2-es villamossal közvetlen átszállást adó állomás lesz a Belváros új déli kapuja, miközben a Kálvin téri állomás elsődleges szerepe a 3-as metróval kialakuló csomóponti kapcsolat. Végül mégis megépült mindhárom állomás, és közben a metróvonallal párhuzamos villamosforgalom sem állt le, megszüntetése jelenleg sincs napirenden, a Szabadság híd rekonstrukciójával maga a villamosvonal is megújult.

fotó: Bujnovszky Tamás

Az elkészült Fővám téri metróállomást szintén egy megújult köztér fogadta. A Váci utca déli szakaszának sétálóutcává alakítása után a térrel való kapcsolat újraértelmeződött, a gyalogosforgalomé lett a főszerep. A parkrekonstrukcióval vonzóbbá vált a tér környezete, és a 2-es villamos Szabadság híd alatti részének megújulásakor megnőtt a lefedett szakasz hossza, így a felszínen kialakulhatott egy – a hídra felvezető járműforgalommal ugyan megtört – rövidebb Duna-parti sétány is. A felszíni villamosmegálló peronjai a két pálya közé kerültek, így kényelmesebben lehet várakozni, innen pedig széles lépcső vezet a korábban szűk és ténylegesen szürke folyosók helyén kialakított szellős, nagyterű aluljáróba, a 2-es villamos föld alatti megállójába.

A 4-es metró ebbe a megújult aluljáróba kapcsolódik, innen indulnak a mélybe a mozgólépcsők. Ahogy belépünk a metró területére, igen éles a kontraszt. A leginkább uszodára vagy egy hatalmas fürdőszobára emlékeztető faltól falig szürkével – itt-ott színfoltokkal tűzdelt – kicsempézett és önmagában nem túl izgalmas aluljárótérből a metró viszonylag szűk előterébe lépve máris más építészeti minőséget sejtünk kibontakozni. A metróállomás felszíni elemei finoman illeszkednek a történelmi környezetbe, a Közgáz épülete előtt kialakított lejárat, a bevilágító, a szellőző- és liftakna sem zavar bele a Duna-parti látképbe.

fotó: Bujnovszky Tamás

A Fővám téri állomás méltó párja a fényképekről leginkább ismertté vált Szent Gellért térinek. A fiatal és nyitott szellemiségű sporaarchitects építészeti iroda munkája mindkét Duna-parti megálló, melyek alapvető strukturális elemeiket, gondolatvilágukat tekintve sokban hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor mindkét állomás egyedi, jól elkülöníthető arculattal bír, számos kontraszt is fellelhető köztük. A leginkább egyértelmű különbség a budai állomás sötét színvilágával szemben a pesti világos tónusa.

A fény szerepe dominál a Dunával párhuzamosan kialakított mozgólépcső terében is, a hosszas alámerülés teljes szakasza voltaképpen nyitott marad, azt mindvégig üvegtető fedi, így a mindkét falon használt cortenacél-burkolat rozsdás hatása jól feloldódik a természetes megvilágításban. Ugyanakkor a falban futó liftek aknája is nagyrészt üvegezett, így a benne alászálló utazó a szerkezeti elemek által kirajzolt randomszerű betonhálón keresztülnézve szinte teljes rálátást kap az állomás terére.

fotó: Bujnovszky Tamás

A metróállomás elrendezése nagyban hasonlít a Szent Gellért térire. A nyugat (azaz a Duna) felől érkező alagútpár egy háromhajós térségbe fut, amely a közepe táján fölfelé megnyílik, kiteljesül, az építkezésre használt akna majdnem a felszínig átláthatóan megmaradt, azt keresztülszövi a tartószerkezet betonhálója. Az állomás mennyezetét látszólag véletlenszerűen elszórt ipari világítótestek hálózzák be, amelyek jól végiggondolt elhelyezésével és a többnyire fehér falfelületekkel, burkolatokkal kellemesen világos belső tér keletkezett. A monokróm kismozaikos felületek minden térrészben egy-egy új színnel lepik meg az utazót. Elhelyezkedésük nem egyértelmű, elsőre talán fel sem tűnik, hogy a színek milyen játéka rajzolódik itt ki. A Szent Gellért téri állomás direktebben használt mozaikjával, egyértelmű világával szemben a Fővám tér rejtőzködőbb: itt jóval csendesebb, finomabb játékossággal bukkannak elő a zöld, kék, lila és egyéb monokróm felületek. A szemlélőt alapvetően egy világos, fehér állomás fogadja, de közben a különböző szegletekben, végfalakon igen határozott színes világgal találja szembe magát.

A megbújó színek több ponton kísérik végig a teljes metróvonalat, hiszen például üde színfolt a peronokon mindkét irányban megkülönböztető színeket használó világító – majd a szerelvény érkezésekor pulzáló – biztonsági sáv is. A Keleti pályaudvar felé mindig a sárga irányt, Kelenföld felé pedig a kéket kell követnünk. A Palatium Stúdió által vezetett tervezőcsapat számos sarokkövének egyike ugyanis a vizuális rendszerek egysége, amelyek következetesen végigvonulnak az állomásokon. Ennek része az a hazai viszonylatban tisztességesen végiggondolt és -vezetett információs rendszer is, amely a két végállomáson még a MÁV rendszerével is kompatibilis tudott maradni.

fotó: Bujnovszky Tamás

A Fővám téri állomás több játékot rejt magában, sok olyan eleme van, ami kellemes meglepetést okozhat a térség használójának. A bujkáló színes felületek mellett, a peron síkjában, a különböző összetalálkozó felületek, a három hajó és a felszín felé nyitott akna összeérésénél, a két sík között egy jól érezhető szögtörés húzódik meg. Ez a jelenség egyébként megtalálható a Szent Gellért téren is. Ugyanígy a két állomáson a többi megállóhoz képest egyedi ülőbútorok jelentek meg, melyekben a tartószerkezeti elemek randomszerű hálózatmotívuma köszön vissza. A felszínen, a Dunával párhuzamos bevilágító tetőkön pedig finoman kirajzolódik a Belváros térképe a Duna emblematikus vonalával.

Az eredetileg fölöslegesnek ítélt Fővám téri állomás végül a Szent Gellért térihez hasonló, friss és korszerű építészeti tér lett, a budai párjához képest talán kevésbé domináló, de annál finomabban játékos arculattal. Mint ahogy az Építészfórum is megírta korábban, a sporaarchitects tervezte állomáspár kategóriájában elnyerte az idei Architizer A+ Awards globális építészeti díjat.

Következő állomás: Kálvin tér…

Bán Dávid

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »