építészet : környezet : innováció

Európai mércével - beszélgetés a gyulai Almásy kastély kiállításának alkotóival

„Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban” címmel nyílt meg 2016 tavaszán, Gyulán a mára ötvenezer látogatót vonzó felújított Almásy-kastély állandó kiállítása. A gyulai kastély rekonstrukciója ritka, de követhető példája a szakemberek és döntéshozók gördülékeny, konstruktív együttműködésének. Szilágyi Gábor kurátorral, és a felújítást végző iroda két építészével, Földes László és Balogh Csaba tervezőkkel Varga Csilla beszélgetett.

A Látogatóközpont kiállításával kapcsolatban egyből szembetűnik a legapróbb részletekre is kiterjedő igényesség: az egységes arculat, a legkorszerűbb installációs technikák, a műemlékekhez való friss szemléletű hozzáállás – mind átgondolt, széles spektrumot átfogó tervezésről tanúskodnak. 

recepció - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor - fotó: Gáll András

Varga Csilla: Hogyan fogtatok hozzá a műemléki épület újraélesztéséhez?

Szilágyi Gábor: Mivel egy többszáz éves épületről van szó, fontos kérdés volt mindenek előtt a műlékekhez kötődő toposzok kérdésének átgondolása. Azt hiszem, nagy általánosságban elmondható, hogy az emberek gondolataiban a műemlékekkel kapcsolatban konzervatív kép él. Az érdekelt, hogy ez hogyan változtatható meg. Mondok egy példát. Sokaknak egy műemléképület esti díszvilágításáról a reprezentatív homlokzatvilágítás jut eszébe. Ez nagyjából az oszlopokon és a falfelületen végigfutó sárgás surlófények plasztikai játékában merül ki. Ugyanakkor mi, Haasz Ferenc világítástervező kollégámmal feltettük a kérdést, hogy a gyulai kastély esetében mi indokolja ennek a világításnak a kizárólagos megvalósítását? Azt szerettük volna ugyanis, hogy a kiállítás tartalma visszaköszönjön a homlokzaton is, és mivel a belső terekben életmód kiállítást rendeztünk be, az életet szerettük volna visszacsempészni a homlokzatra fény- és árnyjáték segítségével. A homlokzat minden ablakába rolókat, és azokat megvilágító RGB-ledeket helyeztünk, néhányba pedig sziluetteket mintázó fóliákat. Az ablakok egyenként programozhatóak lettek, – mint egy nagyobb világítási egységben az egyes pixelek – ezáltal a kastély éjjel is figyelemfelkeltő, színes látványt nyújt és sokat sejtető tartalomról árulkodik, sokféleképpen variálhatóvá vált. Így nem vak ablakokat és üres műemléket látunk esténként, hanem egy „lakott” épületet, ami a nappali „munkanap” után éjjel is élettel telik meg. Ez a felfogás szakít a klasszikus „üres tárgy” jellegű műemlékhasználattal és a kulissza élménnyel. E statikus látvány mellett egyébként a homlokzat másik meghatározó eleme a télikert ablakainak filmes és animációs vetítési lehetősége, ami ugyancsak számtalan izgalmas lehetőséget hordoz.

VCs: Mi volt a pontos megbízás a kiállítással kapcsolatban, mennyire adtak szabad kezet a döntéshozók?

SzG: Három fontos szempontot határoztunk meg a munka legelején: a kiállítás legyen élményszerű, oktató jellegű és késztesse felfedezésre a látogatót. Amikor ezt elmondtuk a városvezetésnek, kiderült, hogy ők is hasonló elveket fogalmaztak meg. Innentől volt közös nevező, és ahogy haladtunk előre a kiállítás tervezésével, amint hoztuk folyamatosan az ötleteket és javaslatokat, az egyeztetéseken már nem volt annyira nehéz dolgunk. A sokszor szokatlan, váratlan megoldási javaslataink iránti nyitottság pedig a gördülékeny munkavégzés lételeme volt.

földszint, konyha - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

Balogh Csaba: Volt egy alap tematika, maga a pályázati kiírás, ami célként a kastélyban zajlott élet megjelenítését fogalmazta meg, illetve az épülethez kapcsolódó történelmileg fontos események kiállításba ágyazását, mint például az aradi vértanúk történetét, a királylátogatásokat a gyulai kastélyban, vagy Albrecht Dürer apjának sztoriját. A kérdés csak az volt, hogy mindezt hogyan lehetne megjeleníteni a három említett szempont figyelembevételével.

Földes László: Az is fontos kérdés volt, hogy az általunk megálmodott koncepció hosszú távon fenntartható legyen. Ez a változatos kiállítási tematika mellett az érdeklődést fenntartó installációs megoldásokat is jelentette, nem beszélve arról, hogy a kiállítás fenntartási költségei optimalizálhatóak legyenek. A kiállítás látványos megoldásai a látogatói létszámot és ezáltal a bevételt növelik, az energiatudatos megoldások pedig a fenttartási költségeket tartják kézben. A két szempont együtt pedig a hosszú távú fenntarthatóság alapjait biztosítják.

kilátófolyosó - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

VCs: Milyen lett a végeredmény, hogyan épül fel a kiállítás tartalma?

SzG: A tartalmi kérdések kidolgozásában Lukács Zsófia kurátortársam volt nagy segítségemre. Szigorúan vezetett útvonalon, stációról stációra vezetjük végig a látogatót. Az első fontos nagy egység az eredetileg is a kastély ezen részén elhelyezkedő cselédség élettereinek és életének bemutatása: közös cselédszoba, hálóterek, munkaszobák, tárolószobák, konyha láthatóak itt. A következő etap már a kastély történeti tereihez kapcsolódik. Ezekben a ház és a kastélyt birtokló családok történeteit, valamint a kastélyhoz kapcsolódó néhány fontos eseményt tárgyaljuk: így többek között az 1849-es Aradi vértanuk fegyverletételét és a kastélyban tett királylátogatásokat. Az emeleten két nagyobb tematika, két külön világ kapcsolódik össze: stúdió hatású, fekete színű „preparált” környezetben az arisztokrata életmód néhány részletét emeltük ki, majd végső nagy felvonásként a kastély egy tengelyre felfűzött enfiladeja következik, ami a parádésan felújított, látványos arisztokra élettereket mutatja be. A látogatás legvégén, bónuszként van még egy szoba, amely Albrecht Dürer történetét tárgyalja, aki az apja révén kapcsolódik Gyulához, pontosabban a város egykori városrészéhez, Ajtóshoz.
Az elmondottakhoz hozzátartozik, hogy a tartalom kidolgozásának már az első pillanatban szembesülnünk kellett azzal, hogy a gyulai kastély egy nagyon összetett, bonyolult, többszáz éves történetet, gazdasági, társadalmi izgalmakat bemutatni képes rendszer. Minden bizonnyal sokféle irányba lehetett volna elmozdulni a kiállítás felépítése során, de az elbeszélés szempontjából egy fontos kérdést tisztáznunk kellett mindjárt a legelején: mi az az idősík, amihez igazodni fogunk. Ezt a ránk maradt dokumentumok és számos egyéb megfontolás alapján a 19. század második felében határoztuk meg. Ez a korszak lett a fő csapásirány, ahonnan persze sokszor elkalandoztunk az időben.

földszint, alapfeltárás - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

VCs: Milyen installációs módokat választottatok a téma bemutatására?

BCs: Fontos szempontunk volt, hogy a látogató még véletlenül se érezze magát a kiállítás által tárgyalt 19. század végi korban, hanem egyértelműen emlékeztessük, hogy a saját jelenéből tekint a látottakra – ez volt a kurátor igénye, így a kiállításon végig a saját korunkból visszanézve kutatjuk, vizsgáljuk, értelmezzük a múltat. Fontos megjegyezni, hogy a kastélyt az idők folyamán teljesen kifosztották, egyetlen eredeti bútor sem maradt, így minden, ami a kiállításon látható, most került ide. Ilyen értelemben mindaz amit látunk fikció, amit például a kiállítási útvonal padlótól elemelt járólapjával is érzékeltetni szerettünk volna.

Az installációval a térre, és a kiállított tárgyakra szerettünk volna reflektálni – emlékeztetni az eredeti funkcióra, vagy csak abból indulva asszociációkat indítani el. Például a tároló szobánál azt szerettük vola megmutatni, hogy egy teljesen önellátó kastély életében mekkora logisztikai feladatot, és mennyi előrelátást igényelt az élelmiszerek tárolása. Ma már minden sarkon van egy éjjelnappali, de akkor egy évre előre kellett betárazni mindent. Ennek a monumentalitását akarja éreztetni az a szinte garzon méretű szekrény, amelyben a raktározandó tárgyakat elhelyeztük.

emelet, enfilade - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

FL: Van egy formanyelv, ami végighúzódik a kiállításon, de ezen belül mindig igyekeztünk a legadekvátabb eszközöket megtalálni, amelyek leginkább illeszkednek a bemutatandó anyaghoz. Arra törekedtünk, hogy az installáció a bemutatandó anyag sokrétűsége és sokszínűsége mellett se hulljon szét, hanem az egész kiállításon ugyanazon a hangon szólaljon meg, ugyanazokból az elemekből építkezzen. Az anyaghasználatban is törekedtünk az egységességre, olyan színeket, anyagokat kerestünk, melyek tükrözik a főúri kastély kifinomultságát, időtlenek, de közben maiak is, erősítve a Csaba által említett mában-levés érzetét.

BCs: Az installáció tervezésekor a szóba jöhető anyagok közül a választás végül az acélra esett, mert meg van benne a mívesség, de közben kortárs, modern anyag is. Az installációk és a belső terek üvegből, galvanizált nyers acélból és linóleumból készültek. A kiállításon nagyon fontos szerepet kapott a fény, amely ellebegteti a járófelületeket a padlótól, illetve a tartalmak is jellemzően fény által jelennek meg – például hátulról megvilágított felületek formájában, erősítve az eleganciát, a csillogást.

installáció - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

SzG: Ahogy Csaba foglamazott, a fények a homlokzat mellett a kiállítás belső tereiben is kiemelt szerepet kaptak. Annak komoly szimbolikus jelentőséget tulajdonítok, hogy ugyan kontrollált és irányított módon, de fényt vittünk a kastélyba! És mindeképpen fontos hangsúlyozni, hogy az általában kiszolgáló szerepet kapó területek, mint a fénytechnika vagy a grafika, mely utóbbi tervezését Flanek Péter kollégám végezte, ezen a kiállításon egyenrangú szerepet kaptak a tervezés egyéb területeivel. A végeredmény pedig remélem magáért beszél, a kiállítás kiváló tervezőcsapata a tartalom hordozóiként igényes, tartalmilag egységes kortárs felületeket hozott létre. Ez volt a cél, és a visszajelzések alapján állíthatom, hogy ezek a felületek nem idegenek a látogatók számára, és teljesen adekvátak egy ilyen történeti téma kibontásához.

VCs: A kiállítás a legkorszerűbb eszközöket, hologramokat, érintőképernyős eszközöket alkalmazza. Egyértelmű volt, hogy a digitális technológiát kell segítségül hívni?

BCs: A menedzsment is támogatta ezt, de kortárs világunkban elég evidensnek tűnt ez a választás. A mai generációhoz ezekkel az eszközökkel tudunk közelíteni, miközben a technológia magas szintű és változatos információátadást is lehetővé tesz.

SzG: Egy dolog, hogy az ember mit mutat, de nagyon fontos a hogyan is. Nem mindegy, hogy mit adunk a látogatók kezébe. Ezen a tárlaton a látogatók olyan eszközöket kapnak, amelyek a 21. században már természetesek, és a kérdésben is felsorolt alap technológiákra épülnek. Nyilvánvaló, hogy ez a kortárs eszközhasználat sokszor konfrontatív helyzetbe kerül a klasszikus tartalommal, de pontosan ez volt a cél: rázzuk fel az ide jövőket, és mutassuk meg, hogy egy ilyen tárlat eszközeiben és formavilágában nem egyenlő egy múltból megidézett világgal, mint inkább olyannal, ahol akár otthon is érezhetik magukat a látogatók, hiszen a mindennapi életben is hasonló dolgokat használnak, ha tájékozódnak vagy érdeklődnek valami iránt.

installáció - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

A technika segítségünkre volt azonban abban is, hogy a kiállítási tartalom bő és gazdag volta kevesebb kompromisszumra kényszerítsen minket: sok mindent ugyanis ezek mögé tudtunk elrejteni. Ez azt jelenti, hogy a kiállítás közel száz gépelt oldalnyi falakon, installációkon olvasható tartalma mellett a digitális eszközökön még ennél is több résztartalmat sikerült elhelyeznünk. Persze az is nyilvánvaló, hogy ezt csak kevesek fogják egyszerre megemészteni. A kiállításnak így az ott töltött idő függvényében több értelmezési és befogadási szintje is van. Különböző hosszúságú guide-okat is készítettünk, amelyek 1,5, 2 de akár 3,5 órás vezetést is lehetővé tesznek. A 3,5 óra soknak tűnik, de a visszajelzések alapján az átlagos bent töltött idő jelenleg is 2-2,5 óra körüli, és mivel ezen a kiállításon lehet játszani, videókat, 3D animált filmeket és élő madarakat nézni, illetve sokféle egyéb módon felfedezni ezt a világot, az idő észrevétlenül telik el.

VCs: Hogy állja meg a helyét a kiállítás a nemzetközi porondon?

SzG: Reméljük, hogy jól! El kell azonban mondani, hogy a gyulai kastély a nemzetközi párhuzamok és a sokszor kiemelkedő festészeti, építészeti és szellemi tartalmak ellenére is leginkább a lokális értékei miatt jelentős, amit nagyon pozitív értelemben mondok! Az Európai Unió azért is támogat ilyen és ehhez hasonló projekteket, hogy minden térség, város és közösség felfedezhesse a saját értékeit, felszínre hozhassa őket, felmutathassa mindenekelőtt saját magának – erősítve ezzel a közösség összetartásának tudatát – és természetesen a nagyvilágnak is. Európa ezen lokális kultúrák hálozatának a megszövésében jelentőset alkotott az elmúlt évtizedekben, bár ez a szövött háló a történelmi fordulatok miatt a Lajtától keletre haladva egyre szakadozottabb.

Az általunk kiépített innovatív kiállítási nyelv használatával ezt a párbeszédet szerettük volna erősíteni: a technikai eszközök használatától és a nemzetközi szinten is helytálló tervezési háttértől pedig azt reméljük, hogy a kiállítást be tudtuk csatlakoztatni egy, az európai kultúra részét képező párbeszédbe és e kifejezésmód révén is tudunk egy lépést tenni afelé, hogy a kastély a lokális értékeinek hangsúlyozása mellett bekerüljön a nemzetközi vérkeringésbe. Egy ehhez hasonló épület története ugyanis sokszor helyi ügy marad, ha nincs hozzá nemzetközi szinten is értelmezhető hordozófelület. Ahhoz tehát, hogy nyitni lehessen az európai párbeszéd felé, és a gyulai kastély története bekapcsolható legyen a tőlünk nyugatra eső kultúrális kommunikációs csatornákba, a magas minőség mellett fontos egy olyan kiállítási nyelv, amin keresztül képesek vagyunk sok mindent közvetíteni.

installáció - Almásy kastély, Gyula - alkotók: Balogh Csaba, Földes László, Szilágyi Gábor

BCs: Fontos hangsúlyozni, hogy ezt az európai szellemiséget, amiről Gábor beszélt az imént, maga a kastély is magában hordozta egykor. Mikor még főúri lakként működött, minden mainál erősebben európai volt. Az akkori főuraknak Pesten, a megyében, és Bécsben is volt több palotája, ezek között ingáztak, bejáratosak voltak a legmagasabb bécsi körökbe. Ebbe a vérkeringésbe szeretnénk újra becsatlakoztatni a gyulai kastélyt, mert szerintünk Európához tartozik és van olyan magas szintű érték, mint egy hasonló épület bárhol a kontinensen.

Varga Csilla

 


 

A kiállítás kurátora, művészeti vezetője
Sz. Szilágyi Gábor

Társkurátor
Lukács Zsófia

A kiállítás alapkoncepciója
Virág Zsolt

Kiállítási forgatókönyv
Sz. Szilágyi Gábor; Lukács Zsófia

Arculati- és grafikai tervező, művészeti tanácsadó
Flanek Péter

Belsőépítészet
Földes és Társai Építésziroda Kft.: Földes László, Balogh Csaba
Tervezők: Deigner Ágnes, Sirokai Levente, Sónicz Péter, Szlabey Balázs

Installáció
Földes és Társai Építésziroda Kft., Konkrét Stúdió Kft.
Tervezők: Balogh Csaba, Földes László, Sirokai Levente, Sónicz Péter

Enteriőr szakértők
Igaz Rita, Lukács Zsófia, Semsey Balázs, Tóth G. Péter

Világítási koncepcióterv
Haász Ferenc

Kiállítási témák szakértői
Dusnoki-Draskovich József, Erdész Ádám, Gudenus János József, Hermann Róbert, Lukács Zsófia, Németh Szandra, Sipos Enikő, Tompos Lilla, Velladics Márta

Képadatbázis
Bittera Éva

 

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »